Nem haszontalan megvizsgálni, hogy a 2014-es választások után milyen ma a magyarországi pártok irányultsága. Az egyes pártok neve és a kirakatba helyezett mondanivaló már régóta nincs összhangban a valódi identitással:
FIDESZ-KDNP
Öndefiníció: konzervatív, keresztény, néppárt, jobboldali.
1993 előtt liberális volt, habár ezt kormányon nem tudta bizonyítani.
Az 1998-2002 közötti kormányzás idején markáns konzervatív, középosztályt támogató politikájuk (is) volt, például az ingatlanhitelezés és a vagyonosabb családok gyermekvállalásának támogatása terén.
2010-2014 között egyértelműen szélsőbaloldali, kommunista politikát képviseltek. Az állam egyre jobban rátelepedett az emberekre, a gazdaságra.
2014 végén megjelentek a bevándorlás-ellenes hangok, azaz egyértelmű elmozdulás a szélsőjobb irányába.
A hab a tortán pedig az, hogy mára már nyilvánvalóvá vált, hogy az elmúlt 5 év egyetlen következetesen végigvitt stratégiája nem más, mint a saját vezetők, támogatók, holdudvar vagyonosodásának elősegítése a joggal és az államapparátussal való durva visszaélés eszközével. Mondhatjuk, hogy ezáltal az a politikai perverzió valósult meg, hogy a hatalmon lévő párt(szövetség) rendszerellenes, hiszen az államot alárendelte a pártérdeknek.
Mindehhez hozzáadódik a nyugatellenes, oroszbarát politika, valamint a keresztény értékrendre és a nemzeti érdekre való hamis hivatkozás.
Összefoglalva: a Fidesz-KDNP egy szélsőséges (egyszerre szélsőbal és -jobb), radikális, soviniszta, fundamentalista, maffiaszerű, rendszerellenes párt(szövetség).
JOBBIK
Korábban egyértelműen szélsőjobb, rendszerellenes párt volt.
2014-től azonban újrapozícionálás van: megmaradt ugyan a szélsőjobb retorika a középvezetés szintjén, de az irány a bal-közép, az elszegényedő rétegeket próbálják megszólítani. Egyértelmű a kormányzásképesség imidzse megteremtésének a szándéka. Gazdasági szempontból baloldali, külügyi szempontból nyugatellenes, oroszbarát.
Összefoglalva: baloldali, szocialista párt, szélsőjobboldalisággal fűszerezve, halványuló rendszerellenességgel.
MSzP
Vitathatatlan érdemük, hogy az elmúlt 25 év gazdasági sikerei az MSzP-SzDSz kormányok liberális gazdaságpolitikájának köszönhetőek. A nyugatias struktúra kiépítése, az erőteljes privatizáció 1994-1998 és 2002-2010 közötti végigvitele nélkül Magyarország ma sokkal rosszabb helyzetben lenne.
Visszatekintve: a 2010-es bukás elkerülhetetlen volt, hiszen a baloldali önazonosságot és retorikát liberális politika kísérte.
2010 óta az MSzP irányultságát leginkább útkeresésnek lehet definiálni.
Kérdés, hogy a 2014-es választások utáni új vezetés langyos megnyilvánulása azt jelenti, hogy valódi újjáépítés kezdődött az alapoktól, vagy továbbra is csak bénultság van.
Röviden: meghatározhatatlan.
LMP
A 2010-es választásokon liberális zöld pártnak tűnt.
2014-re és főleg azt követően egyértelműen kapitalizmus-ellenes, Amerika-ellenes, szélsőbaloldali lett az irányultság. Mint ilyen, mára a Fidesznek már az LMP természetesebb szövetségese lenne, mint a Jobbik.
DK
A kezdetektől 2014 végéig leginkább Gyurcsány-pártnak tekinthető.
Mára azonban érdekes fejlemény az egyértelmű liberális-konzervatív irányultság. Ez nyomokban az SzDSz-re, MDF-re és az 1993 előtti Fidesz-re emlékeztet.
PM, EGYÜTT
Majd akkor érdemes beszélni róluk, ha megtalálják önmagukat.
ÖSSZEFOGLALVA
MI LESZ EBBŐL?
A Fidesz-KDNP mehet tovább lefelé a lejtőn, de fel is támadhat, bárhol újrapozícionálva magát.
A Jobbiknak van esélye kormányra kerülni a jelenlegi bal-közép irányultsággal.
Az MSzP szintén feltámadhat, de lehet, hogy végleg eltűnik.
Az LMP mára teljesen komolytalanná vált.
A DK nem lehet sikeres, amíg meg nem szabadul a liberális irányultságtól és Gyurcsány személyétől. Ez utóbbival azonban a meghatározó arcát veszítené el, de a helyére léphetne például egy olyan integráló személyiség, mint Vágó István, akinek az utóbbi hónapokban egyre láthatóbb a jelenléte a pártban.
A PM és az Együtt felnőhet még, de jelenleg egyik sem tekinthető nagy esélyesnek.
Végül nem elhanyagolható lehetőség egy teljesen új párt megjelenése, van rá igény a választók részéről.
