Nem volt helyes ilyen gondolatokról éppen a párizsi megemlékezés napján és helyén beszélni.
Nem helyes az sem, hogy Orbán úgy mondja el a saját (vagy kormánya, pártja) véleményét, mintha az egész Magyarország véleménye lenne. Ő csak egy miniszterelnök, egy választott tisztségviselője a Magyarország nevű köztársaságnak. Az én nevemben ő ne nyilatkozzon.
De egyetértek vele abban, hogy:
"nem akarunk tőlünk különböző kulturális tulajdonságokkal és háttérrel rendelkező jelentős kisebbséget látni magunk között, Magyarországot szeretnénk Magyarországként megtartani"Nem tartom teljesen alaptalannak, de túlzás az a kijelentése, hogy:
"A gazdasági bevándorlás rossz dolog Európában, nem szabad úgy tekinteni rá, mintha annak bármi haszna is lenne, mert csak bajt és veszedelmet hoz az európai emberre, ezért a bevándorlást meg kell állítani, ez a magyar álláspont."
De vegyük sorra:
A nemzet, a haza számomra egy elavult fogalom. A nemzetre, a hazára a gyengék hivatkoznak. Akiknek nincsenek racionális érveik. Akik érzelmi "érvekkel" akarják befolyásolni azokat, akikkel ugyanahhoz a nemzethez tartozónak vallják magukat. A "nemzetiséget" a keretek adják: a nyelv, a nevelés, a tanulmányok, a tapasztalat, a mindenféle környezeti hatás.
Azért értek egyet mégis az egyébként nacionalista Orbánnal fenti első kijelentésével, mert Magyarország, amiről beszél és ahol ma élek, számomra egy klub. És én sem szeretném, ha ebbe a klubba olyan emberek csatlakoznának, akik számomra zavaró viselkedési normák, értékrend szerint élnek.
Nem az a baj, ha valakinek más a bőrszíne, a vallása, az öltözködési vagy étkezési szokásai. Mindenki éljen úgy, ahogy akar, de ne szóljon bele abba, hogy én hogyan élek. Ha velem egy klubban akar élni, akkor ne akarja megváltoztatni annak a klubnak a szabályait, amelynek én már tagja voltam, mikor ő is csatlakozott. A klubhoz való csatlakozása ne okozza a tagsági díj (azaz az adók) növekedését. Ne okozzon biztonsági kockázatokat. Ne okozza a bűnözés növekedését. Ne mondja meg, hogy mit tartsak viccesnek, és mit ne.
És ne legyen negatív hatása a jólétemre. Ne csökkentse az életminőségemet. Ne veszélyeztesse a megélhetésemet. Ne szóljon bele az életembe.
Ezzel pedig el is értünk a gazdasági bevándorláshoz.
Nem akarom, hogy idejöjjön valaki, és megkapja az én állásomat, vagy konkurenciát jelentsen a vállalkozásomnak. Se más kontinensről, se más országból, se más megyéből, se más városból, de még más cégtől sem. De hol húzzuk meg a határt? Más kontinensről nem jöhet, de Európa más országából igen? Más országból sem, de más megyéből igen? Én racionálisan gondolkozom. Szinte minden lefordítható pénzre. Ezért számomra a határ ott van, ameddig a közteherközösség tart. Azaz a település (helyi adók), az ország (adók többsége), illetve az EU (vámok, egyéb befizetések mínusz támogatások).
Ennyi. Szerintem minden más csak félrebeszélés.
Persze, a gyakorlatban nehéz meghúzni az elvekből levezetett korlátokat. Éppen ezért a politikusoknak, a véleményformálóknak óvatosan kell fogalmazniuk.
Ebből a szempontból Orbán miniszterelnök fenti első állításának megfogalmazását (kulturális tulajdonságok és háttér) nem nevezném rossznak, de szerencsésebb lett volna, ha értékrendről, viselkedési normákról beszél kultúra helyett.
A gazdasági bevándorlásról szóló fenti második kijelentés azonban túl radikális. A gazdasági bevándorlás nem "rossz", nem "baj", nem "veszedelem", csak sérti a személyes gazdasági érdekeinket. Ez a pénzről szól.
Egyébként Magyarországon mindig is voltak és vannak bevándorlást nehezítő, gátló szabályok. A kedvezményes honosítás bevezetése előtt még egy magyar nemzetiségű brazil állampolgárnak is nehéz volt Magyarországra bevándorolni.
De az elvtelen, pénzért árult bevándorlás is az Orbán-kormány nevéhez fűződik, hiszen ők vezették be a letelepedési államkötvény fogalmát. 300 ezer euróért bárki vásárolhat letelepedési jogot Magyarországon.
Amit én gondolok:
Az én klubomban (azaz Magyarországon) nem akarok úgy élni, hogy minden hajnalban a mecsetből harsogó ima hangjára ébredjek. És nem akarok üvöltő Kárpátiára vagy Mozartra sem ébredni.
De miért zavarna, ha a szomszédomban egy muszlim család lakna, ahol a nő csak burkában megy ki a lakásból? Hiszen az sem zavar, ha a másik szomszéd csak fekete bőr ruhaneműt hord, és mindig legalább 8 kg lánc lóg rajta, az autóján pedig 37 Nagy-Magyarország matrica van. Az sem zavar, ha a másik szomszéd lány pedig márciustól októberig csak kivételes esetben hord 10 dkg-nál több textilt magán, és naponta több férfi látogatója van. És az sem zavar, hogy az alattam lévő lakásban egy 30-as fehér hetero házaspár lakik, 3 gyerekkel.
Nem mindegy nekem, hogy a szomszédom Istenben, Allahban vagy a sátánban hisz? Csak hagyjon engem békén, ne akarjon megtéríteni.
A példákat a végtelenségig lehetne folytatni.
Ami engem jobban zavar, az nem más, mint amikor egy tőlem különböző vagy hozzám hasonló kulturális tulajdonságokkal és háttérrel rendelkező kisebbségi bevándorló vagy többségi magyar beleszól az életembe, csökkenti az életszinvonalamat, rontja az esélyeimet, hogy sikeres karrierem vagy vállalkozásom legyen, növeli az adóimat, rontja az egészségügyi ellátásom szinvonalát, ellopja a nyugdíjmegtakarításomat, meghatározza, hogy mit tehetek vasárnap, és mit nem. Sőt, kellemetlenné teszi vállalni az állampolgárságomat (nemzetiségemet) a normális világban, legyen az Berlin vagy Kuala Lumpur.
És ebből a szempontból nézve Magyarország legfőbb "bevándorlója" épp Orbán Viktor. Hiszen ő akarja megváltoztatni a Magyarország nevű klub alapvető értékrendjét. Ő teszi Magyarországot fundamentalista, az egyén szabadságát korlátozó, az egyén életére rátelepedő klubbá (országgá). Ő épít fel Magyarországon egy soviniszta-kommunista államot.
