Nem ezzel készültem mára, de nem tehetem meg, hogy ne a Charlie Hebdo szerkesztősége elleni terrortámadásról írjak.
A konkrét tényeket felesleges itt is leírni, minden médiafelület ezzel foglalkozik.
Nézzük inkább a hátteret.
Európában egyértelműen domináns a liberális és keresztény (igen, így együtt) szemlélet, kultúra. A liberális demokrácia, mint értékrend több és szélesebb annál, mint egy liberális párt programja. A keresztény értékrend több és szélesebb annál, mint amit az egyház képvisel. Az európaiak többsége egyszerre liberális és keresztény. Felejtsük el azt, amit a korlátolt magyar politikai gondolkodás a fejünkbe próbált ültetni.
Európa évtizedek, évszázadok óta befogadó. Ennek következtében egyre több olyan lakosa van, aki nem a liberális-keresztény értékeket vallja. Egyre több a muszlim is.
A muszlim világ nagyon heterogén, de a keresztény Európa meg sem próbálja megérteni, megismerni. És a muszlim világon belül van egy kicsi, de annál őrültebb kisebbség, amely szélsőségesen félreértelmezi a Koránt és az iszlám tanokat, és erre hivatkozva gyilkol, pusztít. Ugyan rengeteg a különbség, mások az okok, más a működés, másokat helyez a célkeresztbe, de ugyanolyan könyörtelen ez a muszlimon belüli kisebbség, mint annak idején a keresztény inkvizíció volt. A kereszténység azonban szerencsére mára már kinőtt ebből a korszakból.
Az egy istent imádó vallások közös jellemzője, hogy tilos az istenük képi formában történő megjelenítése. A keresztény és zsidó vallásból azonban már ez elkopott, és csak az iszlám tiltja. Sőt, az iszlám továbbmegy: a többségi iskola (a szunniták) nem csak az istenük, hanem Mohamed próféta ábrázolását is tiltják. Ő volt az, aki Allah szavát adta tovább a többi embernek. A síiták (akik Iránban meghatározóak, de Irakban is a többségi iskola) ezt nem veszik ennyire szigorúan, náluk a Próféta ábrázolása megengedett. A modern Iránban épp a dán karikatúrák megjelenése után, 2006-tól lett konzervatívabb, tiltóbb ennek a kérdésnek a kezelése.
Szóval a dán karikatúrák. Ezek először 2005. szeptember 30-án jelentek meg a Jyllands-Posten újságban, és a Prófétán gúnyolódtak. Valamivel később lett ebből botrány, és vált a liberális-keresztény Európában meghatározó szólásszabadság és a szigorú, korlátozó saría (az iszlám vallás szokásjoga) szabályai közötti ellentét jelképéve. Ez lett meghatározó kirobbantója annak a vitának, hogy a muszlim bevándorlóknak hogyan kell viselkedniük a liberális-keresztény új hazájukban. Mennyire kell alkalmazkodni a liberális-keresztény hagyományokhoz, és milyen mértékben élhetnek a saría szerint. Németországban is ez nagyon aktuális téma, az ottani Pegida mozgalom kapcsán (facebook profiljuk itt).
Ebben a feszült helyzetben olaj volt a tűzre, hogy szolidaritásból a francia France Soir napilap 2006. február 1-én, majd a Charlie Hebdo szatirikus hetilap is 2006. február 8-án leközölte ezeket a karikatúrákat.
2011-ben következett a folytatás: október 31-én a Charlie Hebdo közzétette a két nappal későbbi Charia Hebdo (ejtsd: saría ebdo) című Próféta gúnyoló különkiadás címlapját, november 1-én éjszaka Molotov-koktéllal felgyújtották a szerkesztőséget, de ettől függetlenül november 2-án megjelent a különkiadás.
2012. szeptember 19-én újabb karikatúrák jelentek meg a Charlie Hebdo-ban a Prófétáról.
Majd jött a mai mészárlás.
A szólásszabadság sérthetetlen, és soha nem szabad engedni, hogy korlátozzák.
De az is tény, hogy nem szerencsés egy másik vallás második legfontosabb (közvetlenül isten utáni) személyiségét gúnyolni, sőt, ezt rendszeresen tenni.
Az azonban vitathatatlan, hogy a terrorizmus, a gyilkolás nem fogadható el válaszként, megoldásként akkor sem, ha valakinek a vallását durván megsértik.
Európában lappang a világok közötti háború. A feszültség a mindennapokban is tapintható, időnként pedig be is lobban.
Európa vesztésre áll. A liberális-keresztény értékrend békés, az iszlám pedig túlérzékeny, és van egy durván szélsőséges agresszív kisebbsége. Sajnos elkerülhetetlen, hogy egyre jelentősebb legyen a vallásra hivatkozó terrorizmus. Ezeket a terrorcselekményeket csak úgy lehetne hatékonyan és eredményesen megelőzni, ha az európai polgárok feladnak a szabadságukból, önként vállalják, hogy a rendőri, titkosszolgálati szervek szorosabb felügyeletet gyakoroljanak az életük felett, és gyakorlatilag lemondjanak a privát szférájuk állammal szembeni sérthetetlenségéről.
De Európának fel kell vennie a kesztyűt. Jelentős energiákat kell fordítani arra, hogy legyen egy konszenzusos modellje a liberális-keresztény és a muszlim világ európai együttélésének, hogy jobban megértsük az muszlimokat és igen heterogén világukat, és hogy a lehető legkeményebben fellépjünk a terrorista csoportokkal szemben, akár vallásra hivatkoznak, akár nem. A törésvonalat át kell helyezni, hogy az ne a liberális-keresztény és muszlim között legyen, hanem egyik oldalon legyenek a keresztények és muszlimok, a másik oldalon pedig a terroristák.
Érthető, ha ez sok liberális-kereszténynek nem tetszik, de már túl sok a muszlim Európában ahhoz, hogy más modell működhessen. A bevándorlási és beintegrálási politikát Európa rosszul kezelte. Ennek kezdtük el most megfizetni az árát.
(Ebben a blogbejegyzésben csak nagyon felületesen, leegyszerűsítve tértem ki a vallási háttérre, csak amennyire itt és most ennek helye és ideje volt. A fő források a Wikipedia és francia nyelvű muszlim honlapok voltak, anélkül, hogy konkrétan bármelyik forrást idéztem volna. Mindenkit bátorítok, hogy részletesebben tanulmányozza a témát.)
