A devizahitelekről mindenki annyit beszélt, írt, olvasott már, hogy időközben épp a tisztán látás, a téma érzelemmentes megértése, az okok keresése veszett el.
De egyáltalán, miért vegyünk fel hitelt?
A hitel előrehozott fogyasztás. Már ma elköltöm a jövőben megszerzett jövedelmemet.
A hitel optimizmus. Bízom abban, hogy lesz majd annyi jövedelmem, hogy annak egy részét már most elkölthetem.
A hitelnek azonban ára van. Nem csak a kamat, hanem a vissza nem fizetés kockázata is.
De az 1990-es évek végén, 2000-es évek elején Magyarországon nem számított embernek az, akinek nem volt saját ingatlana és új autója. Saját ingatlant és új autót sokan divatból vettek. Persze, valós igények is voltak, de a lufi is túl nagyra nőtt.
És miért kellett devizában venni fel hitelt?
Nagyjából 1998 végétől kb 2008 végéig a svájci frank árfolyama nagyon stabil volt, 160-170 körül ingadozott. Ugyanakkor a frank kamatok alacsonyak voltak, a forint kamatok magasak.
2004-ben kezdett igazán rohamosan növekedni a devizahitelezés, és azon belül is a CHF hitelek aránya. De ez egy új bizonytalanságot hozott: az árfolyam-kockázatot. Azonban senki nem volt hajlandó arra gondolni, hogy ez a stabil árfolyam és alacsony kamatszint nem fog örökké tartani.
Ez egy olyan lufi volt, amibe mindenki csak felelőtlenül fújta a levegőt.
Kik a felelősök?
Elsősorban az ügynökök, közvetítők. Az ő érdekük az volt, hogy minél több hitelt kihelyezhessenek, akár olyanoknak is, akik nem hitelképesek, és akár úgy, hogy nem adtak kellő tájékoztatást a kockázatokról.
Másodsorban az állam és intézményei, mert nem alkottak megfelelő szabályokat ahhoz, hogy se felelőtlenségből, se tudatlanságból senki se vállaljon olyan kockázatot, amit nem ért meg. Mert hagyták, hogy a devizahitelezés egy országos méretű kockázattá nőtte ki magát. Hatalmas felelőssége van a PSzÁF-nak (Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete, melynek 2004-2009 között Farkas István volt a vezetője), a Járai Zsigmond, majd Simor András vezette Magyar Nemzeti Banknak, a 2002-2010 között MSzP-SzDSz többségű Országgyűlésnek és Kormánynak.
Harmadsorban a bankok, mert csak az írott jogszabályok, előírások betartásával törődtek, de azzal nem, hogy a hitelt felvevők nagy részének nem volt elegendő odaadni az előírt tájékoztató szöveget, mert ez kevés volt ahhoz, hogy megértsék a valódi kockákaztokat.
Végül sok hitelt felvevő, mert olyan kockázatokat vállaltak be, melyeket nem kellett volna és/vagy nem értettek meg és/vagy nem érdekelte őket.
Válságkezelés?
2008 végén / 2009 elején a pénzügyi válság, a világgazdaság csökkenő kockázatvállalási hajlandósága következtében emelkedésnek indult a CHF/HUF árfolyam, emelkedni kezdtek a kamatok is. Emiatt nőni kezdtek a törlesztőrészletek, és a frankban nyilvántartott tőketartozás mindeközben nem csökkent, hanem nőtt.
Sem a 2010-ben leköszönt MSzP-SzDSz-, sem a 2010-2014 közötti Fidesz-KDNP-kormány nem tett semmi érdemlegeset a helyzet kezelésére. Csak 2014 nyarára voltak képesek egy véglegesnek szánt megoldást letenni az asztalra. Ez a csodálatos teljesítmény (kétharmados többség mellett!) önmagáért beszél.
Kézenfekvő lett volna, hogy a 2010-ben megválasztott többség gyorsan és hatékonyan lezárja a devizahiteles problémakört. Ehelyett 4 éven át tartó időhúzást, hangulatkeltést, impotens hápogást láttunk. Már 2010-ben ki kellett volna mondani, hogy a helyzetért egyaránt felelős minden szereplő, és jelentős társadalmi és gazdasági hatása is van. Ezért például megoldás lehetett volna, hogy az árfolyamveszteségek egyharmadát az állam, egyharmadát a bankok, egyharmadát pedig a hitelt felvevők viseljék. Így 2011-ben már egészséges alapokon, bankellenes hisztéria nélkül megindulhatott volna a gazdasági fejlődés, a bankokkal együttműködve.
A 2009-től 2014-ig tartó időhúzás önmagában is ártalmas volt. De csak rontott a helyzeten, hogy a Fidesz-KDNP-hatalom a közvéleményt a bankok
ellen fordította. Ennek pedig az eredménye egyrészt a 2014.jan.13-i Lehel
utcai CIB fiók elleni terrortámadás (igen, így hívják az ideológiai
alapú robbantást) lett. Másrészt pedig Magyarországon gyakorlatilag megszünt a
hitelezés, hiszen a hatalom mindent megtesz annak érdekében, hogy
kivérezzen a többségben külföldi tulajdonban lévő bankrendszer, erre a
bankok pedig a veszteségek minimalizálásával válaszolnak, a túlélésre játszanak, fejlődés helyett.
Ezzel pedig jelentősen lassul a gazdaság, és évekbe, évtizedekbe fog
kerülni a romok eltakarítása, a bizalom újjáépítése, ha majd egyszer
Magyarországon a józan észre hallgató parlamenti többség és kormányzat
lesz.
A baj még ennél is nagyobb
A tágabb értelemben vett felelősség túlmutat az elmúlt 5-6 vagy akár 10 éven:
A pénzügyi kultúrát, de a józan ész uralmát is megszüntette a kommunizmus 40 éve.
A balkáni, kelet-európai (és sajnos Magyarország is ide tartozik) helyzettel ellentétben, a fejlett nyugati társadalmakban sokkal elterjettebb az a gondolat, hogy bérelt ingatlanban kell lakni, és ingatlant befektetési céllal kell venni. Hasonlóan, a fejlett nyugati társadalmakban az autó legfeljebb csak a piti bűnözők számára jelent státusz szimbólumot. Az értelmes emberek olyan autóval közlekednek, amilyenre valóban szükségük van, és amilyet meg tudnak engedni maguknak. A hiányzó önbizalmat, a sikertelenséget nem ellensúlyozza sem egy ingatlan tulajdonjoga, sem egy új autó.
Sajnos az elmúlt 25 évben egyetlen parlamenti többség, egyetlen kormányzat sem tartotta fontosnak a társadalom pénzügyi kultúrájának fejlesztését. Nem tartották fontosnak megtanítani az embereknek, hogy mit is jelent a piacgazdaság, a demokrácia. 2010-től pedig a helyzet még romlott is. A Fidesz-KDNP többség és az Orbán-kormány társadalmi és gazdasági kérdésekben színtiszta kommunista irányzatot képvisel, és azt a csírázó pénzügyi kultúrát is eltaposta, amely 20 év alatt kezdett megjelenni a fejekben.
2015. január 19., hétfő
2015. január 15., csütörtök
15: Frank, euró, forint
Nagy hír volt ma, hogy a CHF/HUF árfolyam a szerdai záró 266,33-ról 319,27-re nőtt (MNB).
Nem az a meglepő, ami történt, hanem az, hogy ilyen sok évet kellett várni rá.
A svájci jegybank már 2011 óta nem engedi, hogy 1 euró 1,2 frank alá gyengüljön. Az az abszurd helyzet van már évek óta, hogy a svájci jegybank gyengíti a saját devizáját, azaz erősíti az eurót. Teszi ezt szóbeli beavatkozással (mert a pénzvilág elhiszi azt, amit mondanak), euró vásárlással, alapkamat csökkentéssel stb. Csak idő kérdése volt, hogy meddig tudják mesterségesen gyengén tartani a frankot. Mostanra vált tarthatatlanná a nyomás.
Az okok valamikor 1991-92-ben gyökereznek. Ekkor döntöttek úgy az (akkor még) Európai Közösség vezetői, hogy be fogják vezetni néhány tagállamban a közös európai pénznemet, az eurót. A közgazdászok figyelmeztetései ellenére ezt úgy tették, hogy ugyan a monetáris politikájukat összehangolták, létrehozták az Európai Központi Bankot, de a fiskális politikájukat nem. Önmagában csak erről a mondatról is könyveket lehet írni, de a végletekig leegyszerűsített lényeg az, hogy nem lehet bevezetni egy közös pénzt úgy, hogy közben az adórendszer, a gazdaságpolitika állami hatáskörben marad. Sajnos a politikusok ezt a hibát azóta sem korrigálták. Hogy mi lehet ennek a vége, arra majd a blogbejegyzésem végén térek vissza.
Az eddigi legnagyobb repedést az összetákolt eurón a görög válság jelentette, ami nagyjából 2009 óta tart hol kisebb, hol nagyobb intenzitással. Görögországnak eleve nem lett volna keresnivalója az eurózónában, de ez már történelem. Mivel ekkor jelentek meg az első nagy repedések az eurózónán, az ijedt befektetők elkezdtek más devizák, így a svájci frank felé menekülni. Ha pedig mindenki frankot akar venni, akkor a frank megdrágul, azaz erősödni kezd. A svájci jegybank azonban ezt nem hagyhatta, mert nagyon kedvezőtlen lett volna főleg a svájci export számára. Ezért mondták azt 2011 szeptemberében, hogy 1,2 alá nem engedik az árfolyamot.
És ezt az önként kitűzött és vállalt limitet szüntették meg ma, és hagyták, hogy szabadon, vagy legalábbis szabadabban erősödjön a frank. Hogy miért épp most? Valószínűleg úgy ítélték meg, hogy mostanra vált túl erőssé a nyomás, és a több, mint 3 év alatt a svájci gazdaság már felkészült az elkerülhetetlen frank-erősödésre.
Így utólag vissztekintve, előjelek azonban voltak:
Egyrészt a svájci irányadó kamatot (ami a magyar jegybanki alapkamat megfelelője, de ott nem fix értéke van, hanem egy sávot határoznak meg) 2014.dec.16-án a korábbi 0-0,25%-ról mínusz 0,75-0,25%-ra csökkentették, majd épp tegnap, jan.14-én tovább, mínusz 1,25-0,25%-ra. A negatív kamat erős ösztönző arra, hogy ne tartsuk frankban a pénzünket. De ezek szerint ez sem volt elég, hiszen egyébként is világszerte alacsonyak a kamatok.
Másrészt épp tegnap, jan.14-én erősítette meg az Európai Bíróság, hogy az Európai Központi Banknak jogában áll államkötvényeket venni, aminek közvetett következménye várhatóan az lesz, hogy a rossz gazdaságpolitkát folytató tagállamok (például Görögország) adósságát közvetve szét tudják majd teríteni a teljes eurózónára, így a felelőtlen görög gazdaságpolitkát végső soron az euró bankjegyek és érmék birtokosai fogják megfizetni. Ez a hír pedig tovább gyengíti az eurót (ami már több, mint fél éve folyamatosan gyengül az amerikai dollárhoz viszonyítva), és tovább növeli a keresletet az egyéb, biztonságos devizák, mint például a frank iránt.
A frankhoz viszonyított nagy forint gyengülésnek tehát semmi köze a magyar tényezőkhöz, szereplőkhöz. Azért gyengült a forint a frankhoz képest, mert a frank erősödött az euróhoz viszonyítva. A világpiaci árfolyammozgásokban pedig a forint együtt mozog az euróval, mert a forintot nagyon szoros gazdasági szálak kötik az eurózónához.
Az EUR/HUF árfolyammozgások más kérdés, de arról majd máskor.
Visszatérve azonban az euróra:
A mai formában az euró csak lélegeztetőgépen tartható életben. Az euró megszüntetése és visszatérés az országos pénznemekhez nem reális opció, és a szorosabb integráció, az Európai Egyesült Államok megvalósítása sem. Ez utóbbihoz ugyanis túl rövidlátó, túl nacionalista és túl hataloméhes az EU mai politikai "elitje". Hosszú szenvedések áron logikusan csak az lehet majd az irány, hogy a tagállamok egy szűkebb köre fűzi majd szorosabbá az integrációt, és az ő valutájuk lesz az euró, azzal, hogy kisebb külső államok is megtarthatják, ha már bevezették. A gyakorlatban most is működik az, hogy például Montenegróban is az euró hivatalos pénznem, anélkül, hogy az EU vagy az Európai Központi Bank ezt megengedte volna. De tolerálja. Ennél a modellnél nagy kérdés az, hogy mi lesz azokkal az országokkal, melyek képtelenek értelmes gazdaságpolitikát folytatni - pl Görögország, de akár Olaszország (a sok kormányválsággal) vagy Spanyolország (a nagy munkanélküliséggel).
Fog ez még sok fejtörést okozni...
Nem az a meglepő, ami történt, hanem az, hogy ilyen sok évet kellett várni rá.
A svájci jegybank már 2011 óta nem engedi, hogy 1 euró 1,2 frank alá gyengüljön. Az az abszurd helyzet van már évek óta, hogy a svájci jegybank gyengíti a saját devizáját, azaz erősíti az eurót. Teszi ezt szóbeli beavatkozással (mert a pénzvilág elhiszi azt, amit mondanak), euró vásárlással, alapkamat csökkentéssel stb. Csak idő kérdése volt, hogy meddig tudják mesterségesen gyengén tartani a frankot. Mostanra vált tarthatatlanná a nyomás.
Az okok valamikor 1991-92-ben gyökereznek. Ekkor döntöttek úgy az (akkor még) Európai Közösség vezetői, hogy be fogják vezetni néhány tagállamban a közös európai pénznemet, az eurót. A közgazdászok figyelmeztetései ellenére ezt úgy tették, hogy ugyan a monetáris politikájukat összehangolták, létrehozták az Európai Központi Bankot, de a fiskális politikájukat nem. Önmagában csak erről a mondatról is könyveket lehet írni, de a végletekig leegyszerűsített lényeg az, hogy nem lehet bevezetni egy közös pénzt úgy, hogy közben az adórendszer, a gazdaságpolitika állami hatáskörben marad. Sajnos a politikusok ezt a hibát azóta sem korrigálták. Hogy mi lehet ennek a vége, arra majd a blogbejegyzésem végén térek vissza.
Az eddigi legnagyobb repedést az összetákolt eurón a görög válság jelentette, ami nagyjából 2009 óta tart hol kisebb, hol nagyobb intenzitással. Görögországnak eleve nem lett volna keresnivalója az eurózónában, de ez már történelem. Mivel ekkor jelentek meg az első nagy repedések az eurózónán, az ijedt befektetők elkezdtek más devizák, így a svájci frank felé menekülni. Ha pedig mindenki frankot akar venni, akkor a frank megdrágul, azaz erősödni kezd. A svájci jegybank azonban ezt nem hagyhatta, mert nagyon kedvezőtlen lett volna főleg a svájci export számára. Ezért mondták azt 2011 szeptemberében, hogy 1,2 alá nem engedik az árfolyamot.
És ezt az önként kitűzött és vállalt limitet szüntették meg ma, és hagyták, hogy szabadon, vagy legalábbis szabadabban erősödjön a frank. Hogy miért épp most? Valószínűleg úgy ítélték meg, hogy mostanra vált túl erőssé a nyomás, és a több, mint 3 év alatt a svájci gazdaság már felkészült az elkerülhetetlen frank-erősödésre.
Így utólag vissztekintve, előjelek azonban voltak:
Egyrészt a svájci irányadó kamatot (ami a magyar jegybanki alapkamat megfelelője, de ott nem fix értéke van, hanem egy sávot határoznak meg) 2014.dec.16-án a korábbi 0-0,25%-ról mínusz 0,75-0,25%-ra csökkentették, majd épp tegnap, jan.14-én tovább, mínusz 1,25-0,25%-ra. A negatív kamat erős ösztönző arra, hogy ne tartsuk frankban a pénzünket. De ezek szerint ez sem volt elég, hiszen egyébként is világszerte alacsonyak a kamatok.
Másrészt épp tegnap, jan.14-én erősítette meg az Európai Bíróság, hogy az Európai Központi Banknak jogában áll államkötvényeket venni, aminek közvetett következménye várhatóan az lesz, hogy a rossz gazdaságpolitkát folytató tagállamok (például Görögország) adósságát közvetve szét tudják majd teríteni a teljes eurózónára, így a felelőtlen görög gazdaságpolitkát végső soron az euró bankjegyek és érmék birtokosai fogják megfizetni. Ez a hír pedig tovább gyengíti az eurót (ami már több, mint fél éve folyamatosan gyengül az amerikai dollárhoz viszonyítva), és tovább növeli a keresletet az egyéb, biztonságos devizák, mint például a frank iránt.
A frankhoz viszonyított nagy forint gyengülésnek tehát semmi köze a magyar tényezőkhöz, szereplőkhöz. Azért gyengült a forint a frankhoz képest, mert a frank erősödött az euróhoz viszonyítva. A világpiaci árfolyammozgásokban pedig a forint együtt mozog az euróval, mert a forintot nagyon szoros gazdasági szálak kötik az eurózónához.
Az EUR/HUF árfolyammozgások más kérdés, de arról majd máskor.
Visszatérve azonban az euróra:
A mai formában az euró csak lélegeztetőgépen tartható életben. Az euró megszüntetése és visszatérés az országos pénznemekhez nem reális opció, és a szorosabb integráció, az Európai Egyesült Államok megvalósítása sem. Ez utóbbihoz ugyanis túl rövidlátó, túl nacionalista és túl hataloméhes az EU mai politikai "elitje". Hosszú szenvedések áron logikusan csak az lehet majd az irány, hogy a tagállamok egy szűkebb köre fűzi majd szorosabbá az integrációt, és az ő valutájuk lesz az euró, azzal, hogy kisebb külső államok is megtarthatják, ha már bevezették. A gyakorlatban most is működik az, hogy például Montenegróban is az euró hivatalos pénznem, anélkül, hogy az EU vagy az Európai Központi Bank ezt megengedte volna. De tolerálja. Ennél a modellnél nagy kérdés az, hogy mi lesz azokkal az országokkal, melyek képtelenek értelmes gazdaságpolitikát folytatni - pl Görögország, de akár Olaszország (a sok kormányválsággal) vagy Spanyolország (a nagy munkanélküliséggel).
Fog ez még sok fejtörést okozni...
15: Gondolatok a bevándorlásról
A bevándorlással kapcsolatban Orbán miniszterelnök tett bizonyos kijelentéseket, melyek hiteles forrása: http://www.kormany.hu/hu/a-miniszterelnok/hirek/a-gazdasagi-bevandorlast-meg-kell-allitani .
Nem volt helyes ilyen gondolatokról éppen a párizsi megemlékezés napján és helyén beszélni.
Nem helyes az sem, hogy Orbán úgy mondja el a saját (vagy kormánya, pártja) véleményét, mintha az egész Magyarország véleménye lenne. Ő csak egy miniszterelnök, egy választott tisztségviselője a Magyarország nevű köztársaságnak. Az én nevemben ő ne nyilatkozzon.
De egyetértek vele abban, hogy:
De vegyük sorra:
A nemzet, a haza számomra egy elavult fogalom. A nemzetre, a hazára a gyengék hivatkoznak. Akiknek nincsenek racionális érveik. Akik érzelmi "érvekkel" akarják befolyásolni azokat, akikkel ugyanahhoz a nemzethez tartozónak vallják magukat. A "nemzetiséget" a keretek adják: a nyelv, a nevelés, a tanulmányok, a tapasztalat, a mindenféle környezeti hatás.
Azért értek egyet mégis az egyébként nacionalista Orbánnal fenti első kijelentésével, mert Magyarország, amiről beszél és ahol ma élek, számomra egy klub. És én sem szeretném, ha ebbe a klubba olyan emberek csatlakoznának, akik számomra zavaró viselkedési normák, értékrend szerint élnek.
Nem az a baj, ha valakinek más a bőrszíne, a vallása, az öltözködési vagy étkezési szokásai. Mindenki éljen úgy, ahogy akar, de ne szóljon bele abba, hogy én hogyan élek. Ha velem egy klubban akar élni, akkor ne akarja megváltoztatni annak a klubnak a szabályait, amelynek én már tagja voltam, mikor ő is csatlakozott. A klubhoz való csatlakozása ne okozza a tagsági díj (azaz az adók) növekedését. Ne okozzon biztonsági kockázatokat. Ne okozza a bűnözés növekedését. Ne mondja meg, hogy mit tartsak viccesnek, és mit ne.
És ne legyen negatív hatása a jólétemre. Ne csökkentse az életminőségemet. Ne veszélyeztesse a megélhetésemet. Ne szóljon bele az életembe.
Ezzel pedig el is értünk a gazdasági bevándorláshoz.
Nem akarom, hogy idejöjjön valaki, és megkapja az én állásomat, vagy konkurenciát jelentsen a vállalkozásomnak. Se más kontinensről, se más országból, se más megyéből, se más városból, de még más cégtől sem. De hol húzzuk meg a határt? Más kontinensről nem jöhet, de Európa más országából igen? Más országból sem, de más megyéből igen? Én racionálisan gondolkozom. Szinte minden lefordítható pénzre. Ezért számomra a határ ott van, ameddig a közteherközösség tart. Azaz a település (helyi adók), az ország (adók többsége), illetve az EU (vámok, egyéb befizetések mínusz támogatások).
Ennyi. Szerintem minden más csak félrebeszélés.
Persze, a gyakorlatban nehéz meghúzni az elvekből levezetett korlátokat. Éppen ezért a politikusoknak, a véleményformálóknak óvatosan kell fogalmazniuk.
Ebből a szempontból Orbán miniszterelnök fenti első állításának megfogalmazását (kulturális tulajdonságok és háttér) nem nevezném rossznak, de szerencsésebb lett volna, ha értékrendről, viselkedési normákról beszél kultúra helyett.
A gazdasági bevándorlásról szóló fenti második kijelentés azonban túl radikális. A gazdasági bevándorlás nem "rossz", nem "baj", nem "veszedelem", csak sérti a személyes gazdasági érdekeinket. Ez a pénzről szól.
Egyébként Magyarországon mindig is voltak és vannak bevándorlást nehezítő, gátló szabályok. A kedvezményes honosítás bevezetése előtt még egy magyar nemzetiségű brazil állampolgárnak is nehéz volt Magyarországra bevándorolni.
De az elvtelen, pénzért árult bevándorlás is az Orbán-kormány nevéhez fűződik, hiszen ők vezették be a letelepedési államkötvény fogalmát. 300 ezer euróért bárki vásárolhat letelepedési jogot Magyarországon.
Amit én gondolok:
Az én klubomban (azaz Magyarországon) nem akarok úgy élni, hogy minden hajnalban a mecsetből harsogó ima hangjára ébredjek. És nem akarok üvöltő Kárpátiára vagy Mozartra sem ébredni.
De miért zavarna, ha a szomszédomban egy muszlim család lakna, ahol a nő csak burkában megy ki a lakásból? Hiszen az sem zavar, ha a másik szomszéd csak fekete bőr ruhaneműt hord, és mindig legalább 8 kg lánc lóg rajta, az autóján pedig 37 Nagy-Magyarország matrica van. Az sem zavar, ha a másik szomszéd lány pedig márciustól októberig csak kivételes esetben hord 10 dkg-nál több textilt magán, és naponta több férfi látogatója van. És az sem zavar, hogy az alattam lévő lakásban egy 30-as fehér hetero házaspár lakik, 3 gyerekkel.
Nem mindegy nekem, hogy a szomszédom Istenben, Allahban vagy a sátánban hisz? Csak hagyjon engem békén, ne akarjon megtéríteni.
A példákat a végtelenségig lehetne folytatni.
Ami engem jobban zavar, az nem más, mint amikor egy tőlem különböző vagy hozzám hasonló kulturális tulajdonságokkal és háttérrel rendelkező kisebbségi bevándorló vagy többségi magyar beleszól az életembe, csökkenti az életszinvonalamat, rontja az esélyeimet, hogy sikeres karrierem vagy vállalkozásom legyen, növeli az adóimat, rontja az egészségügyi ellátásom szinvonalát, ellopja a nyugdíjmegtakarításomat, meghatározza, hogy mit tehetek vasárnap, és mit nem. Sőt, kellemetlenné teszi vállalni az állampolgárságomat (nemzetiségemet) a normális világban, legyen az Berlin vagy Kuala Lumpur.
És ebből a szempontból nézve Magyarország legfőbb "bevándorlója" épp Orbán Viktor. Hiszen ő akarja megváltoztatni a Magyarország nevű klub alapvető értékrendjét. Ő teszi Magyarországot fundamentalista, az egyén szabadságát korlátozó, az egyén életére rátelepedő klubbá (országgá). Ő épít fel Magyarországon egy soviniszta-kommunista államot.
Nem volt helyes ilyen gondolatokról éppen a párizsi megemlékezés napján és helyén beszélni.
Nem helyes az sem, hogy Orbán úgy mondja el a saját (vagy kormánya, pártja) véleményét, mintha az egész Magyarország véleménye lenne. Ő csak egy miniszterelnök, egy választott tisztségviselője a Magyarország nevű köztársaságnak. Az én nevemben ő ne nyilatkozzon.
De egyetértek vele abban, hogy:
"nem akarunk tőlünk különböző kulturális tulajdonságokkal és háttérrel rendelkező jelentős kisebbséget látni magunk között, Magyarországot szeretnénk Magyarországként megtartani"Nem tartom teljesen alaptalannak, de túlzás az a kijelentése, hogy:
"A gazdasági bevándorlás rossz dolog Európában, nem szabad úgy tekinteni rá, mintha annak bármi haszna is lenne, mert csak bajt és veszedelmet hoz az európai emberre, ezért a bevándorlást meg kell állítani, ez a magyar álláspont."
De vegyük sorra:
A nemzet, a haza számomra egy elavult fogalom. A nemzetre, a hazára a gyengék hivatkoznak. Akiknek nincsenek racionális érveik. Akik érzelmi "érvekkel" akarják befolyásolni azokat, akikkel ugyanahhoz a nemzethez tartozónak vallják magukat. A "nemzetiséget" a keretek adják: a nyelv, a nevelés, a tanulmányok, a tapasztalat, a mindenféle környezeti hatás.
Azért értek egyet mégis az egyébként nacionalista Orbánnal fenti első kijelentésével, mert Magyarország, amiről beszél és ahol ma élek, számomra egy klub. És én sem szeretném, ha ebbe a klubba olyan emberek csatlakoznának, akik számomra zavaró viselkedési normák, értékrend szerint élnek.
Nem az a baj, ha valakinek más a bőrszíne, a vallása, az öltözködési vagy étkezési szokásai. Mindenki éljen úgy, ahogy akar, de ne szóljon bele abba, hogy én hogyan élek. Ha velem egy klubban akar élni, akkor ne akarja megváltoztatni annak a klubnak a szabályait, amelynek én már tagja voltam, mikor ő is csatlakozott. A klubhoz való csatlakozása ne okozza a tagsági díj (azaz az adók) növekedését. Ne okozzon biztonsági kockázatokat. Ne okozza a bűnözés növekedését. Ne mondja meg, hogy mit tartsak viccesnek, és mit ne.
És ne legyen negatív hatása a jólétemre. Ne csökkentse az életminőségemet. Ne veszélyeztesse a megélhetésemet. Ne szóljon bele az életembe.
Ezzel pedig el is értünk a gazdasági bevándorláshoz.
Nem akarom, hogy idejöjjön valaki, és megkapja az én állásomat, vagy konkurenciát jelentsen a vállalkozásomnak. Se más kontinensről, se más országból, se más megyéből, se más városból, de még más cégtől sem. De hol húzzuk meg a határt? Más kontinensről nem jöhet, de Európa más országából igen? Más országból sem, de más megyéből igen? Én racionálisan gondolkozom. Szinte minden lefordítható pénzre. Ezért számomra a határ ott van, ameddig a közteherközösség tart. Azaz a település (helyi adók), az ország (adók többsége), illetve az EU (vámok, egyéb befizetések mínusz támogatások).
Ennyi. Szerintem minden más csak félrebeszélés.
Persze, a gyakorlatban nehéz meghúzni az elvekből levezetett korlátokat. Éppen ezért a politikusoknak, a véleményformálóknak óvatosan kell fogalmazniuk.
Ebből a szempontból Orbán miniszterelnök fenti első állításának megfogalmazását (kulturális tulajdonságok és háttér) nem nevezném rossznak, de szerencsésebb lett volna, ha értékrendről, viselkedési normákról beszél kultúra helyett.
A gazdasági bevándorlásról szóló fenti második kijelentés azonban túl radikális. A gazdasági bevándorlás nem "rossz", nem "baj", nem "veszedelem", csak sérti a személyes gazdasági érdekeinket. Ez a pénzről szól.
Egyébként Magyarországon mindig is voltak és vannak bevándorlást nehezítő, gátló szabályok. A kedvezményes honosítás bevezetése előtt még egy magyar nemzetiségű brazil állampolgárnak is nehéz volt Magyarországra bevándorolni.
De az elvtelen, pénzért árult bevándorlás is az Orbán-kormány nevéhez fűződik, hiszen ők vezették be a letelepedési államkötvény fogalmát. 300 ezer euróért bárki vásárolhat letelepedési jogot Magyarországon.
Amit én gondolok:
Az én klubomban (azaz Magyarországon) nem akarok úgy élni, hogy minden hajnalban a mecsetből harsogó ima hangjára ébredjek. És nem akarok üvöltő Kárpátiára vagy Mozartra sem ébredni.
De miért zavarna, ha a szomszédomban egy muszlim család lakna, ahol a nő csak burkában megy ki a lakásból? Hiszen az sem zavar, ha a másik szomszéd csak fekete bőr ruhaneműt hord, és mindig legalább 8 kg lánc lóg rajta, az autóján pedig 37 Nagy-Magyarország matrica van. Az sem zavar, ha a másik szomszéd lány pedig márciustól októberig csak kivételes esetben hord 10 dkg-nál több textilt magán, és naponta több férfi látogatója van. És az sem zavar, hogy az alattam lévő lakásban egy 30-as fehér hetero házaspár lakik, 3 gyerekkel.
Nem mindegy nekem, hogy a szomszédom Istenben, Allahban vagy a sátánban hisz? Csak hagyjon engem békén, ne akarjon megtéríteni.
A példákat a végtelenségig lehetne folytatni.
Ami engem jobban zavar, az nem más, mint amikor egy tőlem különböző vagy hozzám hasonló kulturális tulajdonságokkal és háttérrel rendelkező kisebbségi bevándorló vagy többségi magyar beleszól az életembe, csökkenti az életszinvonalamat, rontja az esélyeimet, hogy sikeres karrierem vagy vállalkozásom legyen, növeli az adóimat, rontja az egészségügyi ellátásom szinvonalát, ellopja a nyugdíjmegtakarításomat, meghatározza, hogy mit tehetek vasárnap, és mit nem. Sőt, kellemetlenné teszi vállalni az állampolgárságomat (nemzetiségemet) a normális világban, legyen az Berlin vagy Kuala Lumpur.
És ebből a szempontból nézve Magyarország legfőbb "bevándorlója" épp Orbán Viktor. Hiszen ő akarja megváltoztatni a Magyarország nevű klub alapvető értékrendjét. Ő teszi Magyarországot fundamentalista, az egyén szabadságát korlátozó, az egyén életére rátelepedő klubbá (országgá). Ő épít fel Magyarországon egy soviniszta-kommunista államot.
2015. január 14., szerda
14: Döntéselőkészítés
Egy képzelt párbeszéd, valamikor 2014 őszén, valahol egy budapesti minisztérium két dolgozója között:
- Figyelj, most volt megbeszélés a fiúknál, munka van!
- ?
- Elégedetlenek azzal, hogy a külföldi üzletláncoknak még mindig túl nagy a piaci részesedése, a CBA is nagyobb szeletet akar a tortából, meg a Coop is.
- És mit kezdjünk mi ezzel? Mi a Kormánynak dolgozunk. Nem rendezhetjük át az erőviszonyokat a kiskereskedelmi piacon.
- Ne légy már naív, dehogynem. Ne gondolkozz már úgy, mint egy kapitalista. Csak nem vagy liberális? (pfúj!) Ez itt már nem piacgazdaság. Ezt tettük 2010-12 között is, mikor bevezettük az ágazati különadókat.
- Értem. És mikorra kell kész lennünk?
- Ma délutánra.
- Viccelsz?
- Nem. Ma délutánra legyen egy javaslatunk. Este a jogászok összedobják a törvényjavaslatot. Holnap a frakcióból valaki benyújtja egyéni indítványként, és az Országgyűlés meg is szavazza. Holnapután már ki is lehet hirdetni.
- Visszamenőleges hatállyal! (nevetés)
- Látom, érted már, hogy mennek a dolgok! (nevetés)
- Akkor élesszük fel az ágazati különadókat.
- Nem lehet. Nem hivatkozhatunk megint a válságra. Meg azok a távközlési cégekre is vonatkoztak. De őket most nem kell bántani: a Telekom rendett rakott az Origónál, a Telenor segített nekünk a netadóban, a Vodafonetól jó tarifákat kapunk.
- Akkor egyszerűen tiltsuk be a külföldi üzletláncokat! Minek szórakozni megint adókkal?
- Azt nem lehet. Ez kiverné a biztosítékot Brüsszelben, és elzárnák a pénzcsapokat, nem kapnánk több támogatást. Akkor meg miből veszünk mi is Gucci táskát?
- Viccelsz? Brüsszelnek a hátán is fát lehet vágni, akkor sem tesz semmit, tudod, milyen impotens társaság, nem érdekli őket, mi van Magyarországon. Naív álmodozók.
- Mondjuk ez igaz, de akkor sem lehet egyszerűen betiltani a Tesco-t meg a többieket. Legyen megint valami adó, ami tönkreteszi őket, és akkor a Tesco, Spar, Auchan, Lidl, Penny Market, Metro és Aldi helyett lesznek nemzeti hipermarketek, nemzeti szupermarketek, nemzeti diszkontok. Hm, mit tegyünk? Mi lenne, ha megemelnénk ezt az élelmiszerlánc felügyeleti díjat? Csak 0,1%-os most.
- Jól hangzik, emeljük fel 100-szorosára, de ezt is sávosan, hogy csak a külföldi láncokat sújtsa.
- 100-szoros? Nem is tudom, legyen mondjuk 60-szoros.
- Nekem jó.
- De ez még kevés, mi van, ha mégsem zárnak be, mégsem adják el a boltjaikat, mégsem vonulnak ki? Erre is ki kéne találni valamit.
- Igaz, takarítsuk el őket mielőbb!
- Ez a beszéd! Legyen mondjuk egy olyan szabály, hogy be kell zárniuk, ha két éven át veszteségesek.
- Eredeti ötlet, nekem tetszik. Most van 2014 vége. 2015, 2016. Akkor 2017-től nincs több külföldi lánc.
- Hm, van egy ötletem. Mondjunk inkább 2018-at. Szóljunk oda Ádernek, hogy valamire hivatkozva ne írja alá a törvényt, hanem dobja vissza az Országgyűlésnek, és az újraszavazáskor majd 2017-re módosítjuk. Így Áder is fontosnak tűnik, piros pontokat gyűjt a nyugatnál. Mi pedig megmutatjuk, hogy ha kekeckednek velünk, akkor mégkeményebben odacsapunk.
- Ördögi, de zseniális. Legyen így. De mi van, ha ez sem elég?
- Mit találjunk ki még? Mi lenne, ha nem engednénk a Tesco-nak, hogy éjszaka is nyitva legyen?
- Jó, nagyon jó! Sőt, vasárnap se engedjük, hogy nyitva legyen! Mondjuk azt, hogy a KDNP akarja ezt, hogy az emberek templomba mehessenek.
- Zseniális! Úgy érzem magam, mintha én is Istent játszanék! Csak úgy lazán átrajzoljuk a kiskereskedelmi piacot.
- De miért is van szükség erre? Miért utáljuk a külföldi láncokat?
- Ki utálja őket? Senki. Ez nem érzelmekről vagy nemzethez tartozásról szól. Csak a pénz és a hatalom számít. Ez is tisztán csak pénzről és hatalomról szól, de nemzeti színű csomagolásban könnyebb eladni.
- És mi van, ha majd nem tetszik az embereknek?
- Az embereknek? Milyen embereknek?
- Hát a szavazóknak. Szeretik a Tescot, szeretik a Spart, szeretik az Auchant, szeretik a Lidlt, szeretik a Penny Marketet, szeretik a Metrot, szeretik az Aldit.
- A szavazóknak? Majd megszeretik a CBA-t és a Coop-ot. Majd a Viktor mond nekik valamit péntek reggel a rádióban, és lelkesen tapsolnak. Ezek nem szavazók, ezek hívek. Mindegy, hogy mit csinálunk. Csak mennek a Viktor után. Nézd, mi ez itt a kezemben?
- Egy ceruza.
- Milyen színű?
- Piros.
- Csak annak tűnik. Egyébként narancssárga. De ha Viktor azt mondaná, hogy ez a ceruza kék, akkor mindenki elhinné. Ilyen egyszerű. Ez biztosítja a hatalmunkat. Hogy az emberek nem gondolkoznak, hanem hisznek. Nem gondolják végig, hogy mit csinálunk, mert hisznek bennünk. Mintha Viktor lenne Isten.
- És az ellenzék?
- (röhögés) Az ellenzék örvend, hogy van néhány helye a Parlamentben, így nekik is csurran-cseppen néhány forint. Az ellenzék miatt ne aggódj. Ők csak statiszták, csak díszlet.
- És a sajtó?
- A balliberális médiát, bloggereket úgysem veszik komolyan a mi híveink. És lassan úgyis elhalnak majd. Rájönnek, hogy felesleges pampogni. A jobboldali újságok, tévék, rádiók majd átmossák mindenki agyát.
- És a tüntetések?
- Majd belefárdnak. Meg majd azt mondjuk, hogy idegen szívűek, külföldi ügynökök. Legfeljebb betiltjuk azokat is.
- És mi van, ha az Európai Bírósághoz fordulnak a külföldi láncok, és nyernek?
- Akkor majd kártérítést kapnak. De erre van biztosíték valamelyik törvényben. Automatikusan egy új adót jelentene, amit az emberek (tudod, a hívek) fizetnek, és majd az EU-t szidják közben.
- De mi lesz ebből? Mi lesz, ha elüldözzük a külföldi befektetőket? Mi lesz, ha nem jön be az országba több tőke?
- Mi lenne? Az üzleteiket, gyáraikat nem tudják magukkal vinni. Minden a miénk lesz. És ha nem jön be több pénz, nekünk akkor is lesz. Mi vagyunk hatalmon, nekünk jó lesz, ne aggódj. Máshol sem élnek rosszul a hatalom emberei. Nézd meg Észak-Koreát, Fehéroroszországot, Kubát, Törökországot, Oroszországot. A hatalomnak mindenhol jó. És mi a hatalmat már nem fogjuk kiengedni a kezünkből! Mi vagyunk az igaz magyarok. Csak mi. (gúnyos kacaj)
- Te, figyelj, és nem jár majd ez elbocsátásokkal?
- De igen. És akkor mi van?
- Hát mi lesz a sok munkanélkülivel?
- Érdekel az engem? Majd mennek közmunkásnak. Vagy éhen vesznek. Kit érdekel? Neked itt van a fűtött-hűtött irodád. Ne törődj másokkal. Majd Viktor mond nekik valamit pénteken reggel a rádióban, és örvendeni fognak, hogy éhezhetnek.
- (halkan) És ezért zavartuk el a kommunistákat? Rosszabbak vagyunk, mint ők voltak...
- Mit mondtál?
- Semmit, semmit.
- Na, én megyek, 6 és 8 között jön a Tesco (online szoktam rendelni), aztán van egy jó film az RTL-en.
- Figyelj, most volt megbeszélés a fiúknál, munka van!
- ?
- Elégedetlenek azzal, hogy a külföldi üzletláncoknak még mindig túl nagy a piaci részesedése, a CBA is nagyobb szeletet akar a tortából, meg a Coop is.
- És mit kezdjünk mi ezzel? Mi a Kormánynak dolgozunk. Nem rendezhetjük át az erőviszonyokat a kiskereskedelmi piacon.
- Ne légy már naív, dehogynem. Ne gondolkozz már úgy, mint egy kapitalista. Csak nem vagy liberális? (pfúj!) Ez itt már nem piacgazdaság. Ezt tettük 2010-12 között is, mikor bevezettük az ágazati különadókat.
- Értem. És mikorra kell kész lennünk?
- Ma délutánra.
- Viccelsz?
- Nem. Ma délutánra legyen egy javaslatunk. Este a jogászok összedobják a törvényjavaslatot. Holnap a frakcióból valaki benyújtja egyéni indítványként, és az Országgyűlés meg is szavazza. Holnapután már ki is lehet hirdetni.
- Visszamenőleges hatállyal! (nevetés)
- Látom, érted már, hogy mennek a dolgok! (nevetés)
- Akkor élesszük fel az ágazati különadókat.
- Nem lehet. Nem hivatkozhatunk megint a válságra. Meg azok a távközlési cégekre is vonatkoztak. De őket most nem kell bántani: a Telekom rendett rakott az Origónál, a Telenor segített nekünk a netadóban, a Vodafonetól jó tarifákat kapunk.
- Akkor egyszerűen tiltsuk be a külföldi üzletláncokat! Minek szórakozni megint adókkal?
- Azt nem lehet. Ez kiverné a biztosítékot Brüsszelben, és elzárnák a pénzcsapokat, nem kapnánk több támogatást. Akkor meg miből veszünk mi is Gucci táskát?
- Viccelsz? Brüsszelnek a hátán is fát lehet vágni, akkor sem tesz semmit, tudod, milyen impotens társaság, nem érdekli őket, mi van Magyarországon. Naív álmodozók.
- Mondjuk ez igaz, de akkor sem lehet egyszerűen betiltani a Tesco-t meg a többieket. Legyen megint valami adó, ami tönkreteszi őket, és akkor a Tesco, Spar, Auchan, Lidl, Penny Market, Metro és Aldi helyett lesznek nemzeti hipermarketek, nemzeti szupermarketek, nemzeti diszkontok. Hm, mit tegyünk? Mi lenne, ha megemelnénk ezt az élelmiszerlánc felügyeleti díjat? Csak 0,1%-os most.
- Jól hangzik, emeljük fel 100-szorosára, de ezt is sávosan, hogy csak a külföldi láncokat sújtsa.
- 100-szoros? Nem is tudom, legyen mondjuk 60-szoros.
- Nekem jó.
- De ez még kevés, mi van, ha mégsem zárnak be, mégsem adják el a boltjaikat, mégsem vonulnak ki? Erre is ki kéne találni valamit.
- Igaz, takarítsuk el őket mielőbb!
- Ez a beszéd! Legyen mondjuk egy olyan szabály, hogy be kell zárniuk, ha két éven át veszteségesek.
- Eredeti ötlet, nekem tetszik. Most van 2014 vége. 2015, 2016. Akkor 2017-től nincs több külföldi lánc.
- Hm, van egy ötletem. Mondjunk inkább 2018-at. Szóljunk oda Ádernek, hogy valamire hivatkozva ne írja alá a törvényt, hanem dobja vissza az Országgyűlésnek, és az újraszavazáskor majd 2017-re módosítjuk. Így Áder is fontosnak tűnik, piros pontokat gyűjt a nyugatnál. Mi pedig megmutatjuk, hogy ha kekeckednek velünk, akkor mégkeményebben odacsapunk.
- Ördögi, de zseniális. Legyen így. De mi van, ha ez sem elég?
- Mit találjunk ki még? Mi lenne, ha nem engednénk a Tesco-nak, hogy éjszaka is nyitva legyen?
- Jó, nagyon jó! Sőt, vasárnap se engedjük, hogy nyitva legyen! Mondjuk azt, hogy a KDNP akarja ezt, hogy az emberek templomba mehessenek.
- Zseniális! Úgy érzem magam, mintha én is Istent játszanék! Csak úgy lazán átrajzoljuk a kiskereskedelmi piacot.
- De miért is van szükség erre? Miért utáljuk a külföldi láncokat?
- Ki utálja őket? Senki. Ez nem érzelmekről vagy nemzethez tartozásról szól. Csak a pénz és a hatalom számít. Ez is tisztán csak pénzről és hatalomról szól, de nemzeti színű csomagolásban könnyebb eladni.
- És mi van, ha majd nem tetszik az embereknek?
- Az embereknek? Milyen embereknek?
- Hát a szavazóknak. Szeretik a Tescot, szeretik a Spart, szeretik az Auchant, szeretik a Lidlt, szeretik a Penny Marketet, szeretik a Metrot, szeretik az Aldit.
- A szavazóknak? Majd megszeretik a CBA-t és a Coop-ot. Majd a Viktor mond nekik valamit péntek reggel a rádióban, és lelkesen tapsolnak. Ezek nem szavazók, ezek hívek. Mindegy, hogy mit csinálunk. Csak mennek a Viktor után. Nézd, mi ez itt a kezemben?
- Egy ceruza.
- Milyen színű?
- Piros.
- Csak annak tűnik. Egyébként narancssárga. De ha Viktor azt mondaná, hogy ez a ceruza kék, akkor mindenki elhinné. Ilyen egyszerű. Ez biztosítja a hatalmunkat. Hogy az emberek nem gondolkoznak, hanem hisznek. Nem gondolják végig, hogy mit csinálunk, mert hisznek bennünk. Mintha Viktor lenne Isten.
- És az ellenzék?
- (röhögés) Az ellenzék örvend, hogy van néhány helye a Parlamentben, így nekik is csurran-cseppen néhány forint. Az ellenzék miatt ne aggódj. Ők csak statiszták, csak díszlet.
- És a sajtó?
- A balliberális médiát, bloggereket úgysem veszik komolyan a mi híveink. És lassan úgyis elhalnak majd. Rájönnek, hogy felesleges pampogni. A jobboldali újságok, tévék, rádiók majd átmossák mindenki agyát.
- És a tüntetések?
- Majd belefárdnak. Meg majd azt mondjuk, hogy idegen szívűek, külföldi ügynökök. Legfeljebb betiltjuk azokat is.
- És mi van, ha az Európai Bírósághoz fordulnak a külföldi láncok, és nyernek?
- Akkor majd kártérítést kapnak. De erre van biztosíték valamelyik törvényben. Automatikusan egy új adót jelentene, amit az emberek (tudod, a hívek) fizetnek, és majd az EU-t szidják közben.
- De mi lesz ebből? Mi lesz, ha elüldözzük a külföldi befektetőket? Mi lesz, ha nem jön be az országba több tőke?
- Mi lenne? Az üzleteiket, gyáraikat nem tudják magukkal vinni. Minden a miénk lesz. És ha nem jön be több pénz, nekünk akkor is lesz. Mi vagyunk hatalmon, nekünk jó lesz, ne aggódj. Máshol sem élnek rosszul a hatalom emberei. Nézd meg Észak-Koreát, Fehéroroszországot, Kubát, Törökországot, Oroszországot. A hatalomnak mindenhol jó. És mi a hatalmat már nem fogjuk kiengedni a kezünkből! Mi vagyunk az igaz magyarok. Csak mi. (gúnyos kacaj)
- Te, figyelj, és nem jár majd ez elbocsátásokkal?
- De igen. És akkor mi van?
- Hát mi lesz a sok munkanélkülivel?
- Érdekel az engem? Majd mennek közmunkásnak. Vagy éhen vesznek. Kit érdekel? Neked itt van a fűtött-hűtött irodád. Ne törődj másokkal. Majd Viktor mond nekik valamit pénteken reggel a rádióban, és örvendeni fognak, hogy éhezhetnek.
- (halkan) És ezért zavartuk el a kommunistákat? Rosszabbak vagyunk, mint ők voltak...
- Mit mondtál?
- Semmit, semmit.
- Na, én megyek, 6 és 8 között jön a Tesco (online szoktam rendelni), aztán van egy jó film az RTL-en.
2015. január 13., kedd
13: Tesco
2015.jan.12-én a Tesco bejelentette, hogy bezárja 13 boltját, és elbocsátja több, mint 500 dolgozóját. Minderről az index.hu-n megjelent egy interjú, amelyben a Tesco Magyarország vezérigazgatója beszél a körülményekről.
Idézetek:
Ugyanezen a napon felkerült a tesco.hu-ra egy hirdetés (amelyet azóta már levettek), melynek a szövege a következő volt:
Ugyanezen a napon a kormany.hu-n megjelent ezzel kapcsolatban a Miniszterelnökségi Sajtóiroda egy közleménye.
Idézet:
A Fidesz-KDNP többség 2010 októbere óta újra meg újra támadásokat indít a kiskereskedelmi ágazat ellen. Ezek a támadások úgy vannak felépítve, hogy minél nagyobb a vállalat, annál nagyobb terhet kapjon, arányait tekintve is. Ezek alapján a legnagyobb szereplőt, a Tesco-t éri a legnagyobb hátrány. A jogszabályok azonban úgy vannak megalkotva, hogy a Tesco-val közel azonos méretű CBA és Coop hálózatokat csak minimális teher érje, kihasználva azt, hogy ezek franchise rendszerben működnek: sok kis, tulajdoni szempontból egymástól független cégből állnak.
A Fidesz-KDNP hatalom támadásai a kiskereskedelem nagy, de nem franchise rendszerben működő szereplői ellene 2010 októberében indultak:
2010.okt.15-én nyújtották be Lázár János és Rogán Antal Fideszes képviselők az ágazati különadókra vonatkozó törvényjavaslatot, melyet az Országgyűlés 2010.okt.18-án fogadott el, és 2010.okt.20-án került kihírdetésre. Ez a törvény visszamenőleges hatállyal, már a 2010.jan.1-én kezdődött üzleti évre (a Tesco esetében a 2010.márc.1-én kezdődött üzleti évre) is vonatkozott. A mértéke az árbevétel függvényében 0-2,5% között volt, sávosan progresszíven: az éves árbevétel 500 millió Ft alatti részére 0%, a 100 milliárd feletti részre 2,5% vonatkozott. Az árbevételre, nem a nyereségre! Minél nagyobb volt az árbevétel, annál magasabb volt az adókulcs. Nemcsak a Ft-os összeg, hanem az arány, a százalék is! Külön kiemelem, hogy a törvényjavaslat benyújtása és a kihirdetés között mindössze 5 (öt) nap telt el!
Ez a különadó 3 évig volt hatályos, a Tesco a utoljára a 2012.márc.1-2013.febr.29. üzleti évre fizette.
Később bevezetésre került az élelmiszerlánc felügyeleti díj, amely nem sávos adó volt, tehát egyformán sújtott minden szereplőt.
Az újabb nagy támadás 2014 végén érkezett (2015.jan.1-i hatályba lépéssel), amikor az élelmiszerlánc felügyeleti díjat is sávosan progresszívvé tették: az árbevétel 0-6% közötti a mértéke. Ismét árbevétel! És ismét az az elv, hogy minél nagyobb az adókulcs, annál nagyobb az adó százalékos mértéke is.
Amint ez az RSM DTM kiváló blogbejegyzésében látható a 2012 végén (Tesco esetében 2013 elején) kivezetett ágazati különadó és a 2015.jan.1-től progresszíven sávossá tett élelmiszerlánc felügyeleti díj nagyságrendileg hasonló terhet jelent a Tesco számára.
A fenti adóterheken túlmenően a kiskereskedelmi vállalkozások éltetét nehezítő intézkedések között előkelő helyen van még a vasárnapi nyitvatartás tilalma, és az a szabály, hogy 2017-ben már nem működhet az a kiskereskedelmi vállalkozás, amely 2015-ben és 2016-ban is veszteséges. Ebből egyértelműen következik, hogy a Miniszterelnökségi Sajtóiroda nyilatkozatában valótlan állítás az, hogy ez utóbbi szabálynak nincs hatása a 2015. évi működésre. Egyébként is botrányos, hogy a jogalkotó megtiltsa a veszteséges működést. Mégbotrányosabb, hogy ez szelektíven, csak a kiskereskedelemre vonatkozzon. Ez egy példátlanul durva beavatkozás a piacgazdaság működésébe.
A bemutatott szabályok alapján az is egyértelmű, hogy a magyar jogalkotók visszaélnek a joggal, és mindent megtesznek azért, hogy tönkretegyék a kiskereskedelmet azon elv alapján, hogy minél nagyobb egy vállakozás, annál jobban fájjon neki. De kivételt képezzen a CBA és a Coop, mert ezek franchise rendszerben működnek.
A Tesco Magyarország a globális Tesco csoport tagja, amely magán tulajdonban van.
A Tesco csoport tulajdonosainak, részvényeseinek minden joga megvan ahhoz, hogy a magyarországi nyereséget felhasználják a brit veszteségek finanszírozására. Nem tudom, hogy ez a helyzet vagy sem, de miért ne tehetnék meg? A tulajdonos azt tesz a pénzével, amit akar. Nem kötelessége Magyarországon tartani. Ez egy piacgazdaságban annyira egyértelmű, hogy nincs kételyem afelől, hogy ezt a Miniszterelnökségi Sajtóiroda minden munkatársa is pontosan tudja. Ezért pontosan tudják, hogy egyszerűen badarság arra célozni, hogy ez így szabálytalan vagy etikátlan lenne. Csak az lenne szabálytalan, ha ez az adószabályok megszegésével történne, de mindenki nyugodt lehet, hogy az Adóhivatal kiemelt figyelmét élvezheti a Tesco.
Összegezve a fentieket: igen, a Tesco most bejelentett boltbezárásaiért a felelősség a magyar Országgyűlés Fidesz-KDNP többségét terheli. Igen, azért lett elbocsátva több, mint 500 dolgozó, mert a magyar Országgyűlés Fidesz-KDNP többsége el akarja lehetetleníteni a nagy méretű kiskereskedelmi vállalkozások működését. Igen, a magyar Országgyűlés Fidesz-KDNP többsége durván beavatkozik a piacgazdaság működésébe, és botrányos módszerekkel támadja a Tesco, a Spar, az Auchan, a Lidl, a Penny Market, a Metro, az Aldi működését - a minél nagyobb a vállalkozás, annál jobban fájjon neki elv alapján. Mindez a legsötétebb kommunizmus jegyeit mutatja.
Csak azon csodálkozom, hogy a Tesco minderre ilyen higgadtan és ilyen elegánsan reagál. Ennél jobban csak azon csodálkozom, hogy a magyar fogyasztók miért reagálnak ilyen higgadtan. Helyesebben nem is reagálnak. De ha majd sorra veszítik el a munkahelyeiket a kiskereskedelmi dolgozók, ha majd növekedésnek indulnak az árak, ha majd beszállítók mennek tönkre, ha majd a magyar kiskereskedelem ismét olyan lesz, mint az 1980-as években, akkor majd talán a fogyasztók, a szavazók, a polgárok is felébrednek. De nehogy akkor már késő legyen.
A fentiek csak a főbb kedvezőtlen jogszabályi változásokról szólnak, és nem térnek ki azok minden elemére, mert így is túl hosszú lett a bejegyzésem. A helyzet az egyéb kisebb "finomságok" miatt még a fentieknél is rosszabb.
Idézetek:
"Megnéztük az összes minket érintő új jogszabályt, és az jött ki, hogy összesen tizenhatféle különböző változáshoz kell igazítanunk a működésünket. Ezek közé tartozik az élelmiszerlánc-felügyeleti díj drasztikus emelése, a vasárnapi és éjszakai zárva tartás, és az is, hogy két egymást követő veszteséges év után lényegében a törvény kötelez arra, hogy becsukjuk a boltot. Ez utóbbi ráadásul már idéntől érvényes, így azokat a boltberuházásainkat kellett rögtön felülvizsgálnunk, amelyek nem voltak nyereségesek."
"A szabályozás miatti rövid távú visszaesés ellenére hosszú távon elkötelezettek vagyunk a magyar piac mellett. Ezt az is jól jelzi, hogy rengeteg pénzt, 20 év alatt több mint kétmilliárd eurót (mai árfolyamon nagyjából 630 milliárd forintot – a szerk.) fektettünk már be itt. Emellett a Tesco Magyarországot magyar cégnek tartjuk, a cégben több mint 96 százalékban magyarok dolgoznak."
"Azt lehet mondani, hogy a szabályozás Magyarországon korábban is gyorsan ide-oda változott. Másrészt vannak más olyan kormányok is, amelyek szeretik dinamikusan változtatni a jogi környezetet az iparágban, például Dél-Korea ilyen. Ami Magyarországon speciális, az a változtatások gyorsasága, és egyeztetésből is lehetne éppenséggel több. Cégcsoport szinten Magyarország nagyon izgalmas piac, soha nem unatkozik itt az ember."
"Én nem hiszem, hogy egyedül a Tesco ellen menne a szabályozás. Mi vagyunk a piacvezetők és az ország harmadik legnagyobb munkaadói, és ennek megfelelően érintenek minket a változások, de valószínűleg nem is olyan rég még a Spar vagy az Auchan vezetői is vasárnapi nyitva tartással terveztek. 2010 óta a kormány különadókkal támasztja meg a költségvetést, és más szektorokat is bőven terhelnek, nem csak minket. Azok a versenytársaink, akik nálunk kevésbé jövedelmezőek, még keményebb körülmények közé kerülnek. Ugyan mi kapjuk a legnagyobb pénzügyi terhet, de nem a legnagyobb üzleti kockázatot. Ezért nem úgy fogjuk fel, hogy ezek Tesco-ellenes szabályozások, inkább kereskedelmi kihívásoknak tartjuk őket, hiszen mint mondtam, hosszú távon tervezünk itt. Az egész kiskereskedelem amúgy is az alkalmazkodásról szól."
Ugyanezen a napon felkerült a tesco.hu-ra egy hirdetés (amelyet azóta már levettek), melynek a szövege a következő volt:
"Maradunk!
A 20 közös évünk miatt.
A több mint 20 ezer magyar munkatársunk miatt.
A heti 3 millió vásárlónkért.
A nagy terveinkért.
Mert szeretjük Magyarországot."
Ugyanezen a napon a kormany.hu-n megjelent ezzel kapcsolatban a Miniszterelnökségi Sajtóiroda egy közleménye.
Idézet:
"Az elbocsátások és a boltbezárások mögött sokkal inkább a társaság anyavállalatának gazdasági nehézségei állnak. Elfogadhatatlan, hogy a Tesco magyarországi menedzsmentje alig burkolt módon a Magyar Kormányra próbálja hárítani annak felelősségét, hogy 560 munkavállalójának felmond, és 13 üzletét bezárja."
"Méltánytalan a Tesco magyarországi elbocsájtásokról és üzletbezárásokról szóló bejelentése, mert burkoltan a Magyar Kormányra próbálja hárítani annak a felelősségét, hogy az agresszív terjeszkedési politikája miatt nem tud nyereséggel működni. A Tesco anyavállalatának gazdasági problémái: a 263 millió fonttal (106 milliárd forinttal) túlbecsült nagy-britanniai eredménye, a cég szigetországi vezetőinek lemondása, a Moody’s leminősítése és a társaság részvényeinek szabadesése sokkal inkább indokolják a cégcsoport leányvállalatainál zajló leépítéseket és boltbezárásokat, mint a Magyar Kormány piacvédelmi döntései."
"A felelősség vállalása helyett azonban kapóra jött, hogy a kormány átláthatóbbá kívánta tenni a multinacionális cégek működését, és ezt a magyarországi vezérigazgató is elismerte, hiszen azt nyilatkozta: „a boltbezárások mögött az áll, hogy két egymást követő veszteséges év után megtiltja a törvény a napi fogyasztási cikkek árusítását”. Ez a szabály azonban csak 2017-ben lép életbe, vagyis ez a lépés közvetlen módon nincs és nem is lehet hatással a piacra."
"A kormány nem ért egyet azzal, hogy az angol és a hazai menedzsment által elkövetett súlyos hibák árát a magyar fogyasztóknak kellene kifizetniük, és a jövőben is mindent megtesz azért, hogy növelje a fogyasztók jogbiztonságát, az ellátás színvonalát, és csökkentse a kiskereskedelemben dolgozók kiszolgáltatottságát."
A Fidesz-KDNP többség 2010 októbere óta újra meg újra támadásokat indít a kiskereskedelmi ágazat ellen. Ezek a támadások úgy vannak felépítve, hogy minél nagyobb a vállalat, annál nagyobb terhet kapjon, arányait tekintve is. Ezek alapján a legnagyobb szereplőt, a Tesco-t éri a legnagyobb hátrány. A jogszabályok azonban úgy vannak megalkotva, hogy a Tesco-val közel azonos méretű CBA és Coop hálózatokat csak minimális teher érje, kihasználva azt, hogy ezek franchise rendszerben működnek: sok kis, tulajdoni szempontból egymástól független cégből állnak.
A Fidesz-KDNP hatalom támadásai a kiskereskedelem nagy, de nem franchise rendszerben működő szereplői ellene 2010 októberében indultak:
2010.okt.15-én nyújtották be Lázár János és Rogán Antal Fideszes képviselők az ágazati különadókra vonatkozó törvényjavaslatot, melyet az Országgyűlés 2010.okt.18-án fogadott el, és 2010.okt.20-án került kihírdetésre. Ez a törvény visszamenőleges hatállyal, már a 2010.jan.1-én kezdődött üzleti évre (a Tesco esetében a 2010.márc.1-én kezdődött üzleti évre) is vonatkozott. A mértéke az árbevétel függvényében 0-2,5% között volt, sávosan progresszíven: az éves árbevétel 500 millió Ft alatti részére 0%, a 100 milliárd feletti részre 2,5% vonatkozott. Az árbevételre, nem a nyereségre! Minél nagyobb volt az árbevétel, annál magasabb volt az adókulcs. Nemcsak a Ft-os összeg, hanem az arány, a százalék is! Külön kiemelem, hogy a törvényjavaslat benyújtása és a kihirdetés között mindössze 5 (öt) nap telt el!
Ez a különadó 3 évig volt hatályos, a Tesco a utoljára a 2012.márc.1-2013.febr.29. üzleti évre fizette.
Később bevezetésre került az élelmiszerlánc felügyeleti díj, amely nem sávos adó volt, tehát egyformán sújtott minden szereplőt.
Az újabb nagy támadás 2014 végén érkezett (2015.jan.1-i hatályba lépéssel), amikor az élelmiszerlánc felügyeleti díjat is sávosan progresszívvé tették: az árbevétel 0-6% közötti a mértéke. Ismét árbevétel! És ismét az az elv, hogy minél nagyobb az adókulcs, annál nagyobb az adó százalékos mértéke is.
Amint ez az RSM DTM kiváló blogbejegyzésében látható a 2012 végén (Tesco esetében 2013 elején) kivezetett ágazati különadó és a 2015.jan.1-től progresszíven sávossá tett élelmiszerlánc felügyeleti díj nagyságrendileg hasonló terhet jelent a Tesco számára.
A fenti adóterheken túlmenően a kiskereskedelmi vállalkozások éltetét nehezítő intézkedések között előkelő helyen van még a vasárnapi nyitvatartás tilalma, és az a szabály, hogy 2017-ben már nem működhet az a kiskereskedelmi vállalkozás, amely 2015-ben és 2016-ban is veszteséges. Ebből egyértelműen következik, hogy a Miniszterelnökségi Sajtóiroda nyilatkozatában valótlan állítás az, hogy ez utóbbi szabálynak nincs hatása a 2015. évi működésre. Egyébként is botrányos, hogy a jogalkotó megtiltsa a veszteséges működést. Mégbotrányosabb, hogy ez szelektíven, csak a kiskereskedelemre vonatkozzon. Ez egy példátlanul durva beavatkozás a piacgazdaság működésébe.
A bemutatott szabályok alapján az is egyértelmű, hogy a magyar jogalkotók visszaélnek a joggal, és mindent megtesznek azért, hogy tönkretegyék a kiskereskedelmet azon elv alapján, hogy minél nagyobb egy vállakozás, annál jobban fájjon neki. De kivételt képezzen a CBA és a Coop, mert ezek franchise rendszerben működnek.
A Tesco Magyarország a globális Tesco csoport tagja, amely magán tulajdonban van.
A Tesco csoport tulajdonosainak, részvényeseinek minden joga megvan ahhoz, hogy a magyarországi nyereséget felhasználják a brit veszteségek finanszírozására. Nem tudom, hogy ez a helyzet vagy sem, de miért ne tehetnék meg? A tulajdonos azt tesz a pénzével, amit akar. Nem kötelessége Magyarországon tartani. Ez egy piacgazdaságban annyira egyértelmű, hogy nincs kételyem afelől, hogy ezt a Miniszterelnökségi Sajtóiroda minden munkatársa is pontosan tudja. Ezért pontosan tudják, hogy egyszerűen badarság arra célozni, hogy ez így szabálytalan vagy etikátlan lenne. Csak az lenne szabálytalan, ha ez az adószabályok megszegésével történne, de mindenki nyugodt lehet, hogy az Adóhivatal kiemelt figyelmét élvezheti a Tesco.
Összegezve a fentieket: igen, a Tesco most bejelentett boltbezárásaiért a felelősség a magyar Országgyűlés Fidesz-KDNP többségét terheli. Igen, azért lett elbocsátva több, mint 500 dolgozó, mert a magyar Országgyűlés Fidesz-KDNP többsége el akarja lehetetleníteni a nagy méretű kiskereskedelmi vállalkozások működését. Igen, a magyar Országgyűlés Fidesz-KDNP többsége durván beavatkozik a piacgazdaság működésébe, és botrányos módszerekkel támadja a Tesco, a Spar, az Auchan, a Lidl, a Penny Market, a Metro, az Aldi működését - a minél nagyobb a vállalkozás, annál jobban fájjon neki elv alapján. Mindez a legsötétebb kommunizmus jegyeit mutatja.
Csak azon csodálkozom, hogy a Tesco minderre ilyen higgadtan és ilyen elegánsan reagál. Ennél jobban csak azon csodálkozom, hogy a magyar fogyasztók miért reagálnak ilyen higgadtan. Helyesebben nem is reagálnak. De ha majd sorra veszítik el a munkahelyeiket a kiskereskedelmi dolgozók, ha majd növekedésnek indulnak az árak, ha majd beszállítók mennek tönkre, ha majd a magyar kiskereskedelem ismét olyan lesz, mint az 1980-as években, akkor majd talán a fogyasztók, a szavazók, a polgárok is felébrednek. De nehogy akkor már késő legyen.
A fentiek csak a főbb kedvezőtlen jogszabályi változásokról szólnak, és nem térnek ki azok minden elemére, mert így is túl hosszú lett a bejegyzésem. A helyzet az egyéb kisebb "finomságok" miatt még a fentieknél is rosszabb.
2015. január 12., hétfő
12: Dzsucse
Ma is tanultam valami újat a Wikipediából.
Idézem:
DZSUCSE ( http://hu.wikipedia.org/wiki/Dzsucse )
Mostmár összeállt a kép.
A Fidesz és Orbán politikája így már világosabb.
Érdemes hát mélyebben megvizsgálni az észak-koreai példaképet:
POLITIKAI BERENDEZKEDÉS
És valami miatt ez a nagy párt + kis párt(ok) = állampártszövetség menő a dzsucse modellben.
Ha pedig nehézségekbe ütközik a teljes hatalom megszerzése, ugye módosítani lehet a választási rendszert, ahogy ez a Fővárosi Közgyűlés esetében történt 2014-ben.
GAZDASÁG
Munka alapú társadalom a tudás alapú társadalom helyett.
Állami nyugdíj a magánnyugdíjpénztárak helyett.
MOL részvények vásárlása a polgárok államosított magánnyugdíjpénztári megtakarításaiból.
Állami Erzsébet utalvány az ismert európai (francia) privát cégek által uralt étkezési utalványok piaca helyett.
Állami oktatás, állami egészségügy az önkormányzati helyett.
Állami MKB, állami Budapest Bank. A cél 50%-ban magyar bankrendszer volt, de már 70%-ról beszélnek.
Hamarosan jön az állami közműszolgáltató.
KULTÚRA
KÜLKAPCSOLATOK
Észak-Koreára és Magyarországra is jellemző a feszült viszony az Egyesült Államokkal, amely ellen mindkét ország vezetői nyilatkozatháborút folytatnak.
Észak-Korea és Magyarország is eltávolodott az elmúlt évtizedekben a Szovjetuniótól / Oroszországtól, de a közeledés már nem csak Magyarországon, de Észak-Koreában is elindult. ( pl hvg.hu alapján )
ORSZÁGVÉDELEM
Magyarországon készülőben van az országvédelmi akcióterv. Erre valóban nagy szükség van, hiszen ki védi meg szegény Fidesz-KDNP-t az ellenzéktől és Magyarország nyugati szövetségeseitől? Erre hivatkozva könnyebben lehet majd követni a török modellt az ellenzéki tüntetések betiltásában, az ellenzéki politikusok és újságírók bebörtönzésében, a nyomokban még létező sajtószabadság teljes felszámolásában stb.
Kiváló képességű Rogán Antalnak figyelmébe ajánlom az észak-koreai Nemzeti Védelmi Bizottságot. Az országvédelmi akcióterv megalkotásában hasznos lenne az észak-koreai elvtársak tapasztalatait is figyelembe venni, habár a katonai fenyegetettség Magyarországon kétségkívül kisebb. Azonban nyilván hamarosan felébrednek a NATO-ellenes hangok is a Fidesz-KDNP hatalom részéről, így már most időszerű lenne felkészülni az Egyesült Államokkal való katonai szembenállásra is.
ÖSSZEFOGLALVA
Észak-Korea kétségkívül előttünk jár. Bízhatunk azonban pártunk és kormányunk képességeiben. A felzárkózás már megkezdődött!
Idézem:
DZSUCSE ( http://hu.wikipedia.org/wiki/Dzsucse )
"A dzsucse vagy csucshe (koreaiul 주체사상), magyar jelentése: önbizalom, autarkikus politikai és vallási eszme, Észak-Korea hivatalos ideológiája és a rajta alapuló államrendszere, a Kim-dinasztia rezsimjének szerves része. Politikai eszmeként a modern diktatúra egyik formája.
Főbb megkülönböztető jellegzetességei
- a történelem fő mozgatóerői a modern korban immár nem az osztályok, hanem a nemzetek;
- az antiglobalizmus filozófiájának integrálása a kommunista elméletbe;
- a forradalmi világnézet alapja a Párt és a Pártvezető iránti megkérdőjelezhetetlen hűség."
Mostmár összeállt a kép.
A Fidesz és Orbán politikája így már világosabb.
Érdemes hát mélyebben megvizsgálni az észak-koreai példaképet:
POLITIKAI BERENDEZKEDÉS
"Észak-Korea pártállam. Az uralkodó párt a Demokrata Mozgalom a Szülőföld Egyesítéséért, amely a Koreai Munkáspárt és két kisebb politikai erő, a Koreai Szociáldemokrata Párt és a Cshondoista Cshongu Párt koalíciójából jött létre. Ezek a pártok nevezik ki a Legfelsőbb Népi Gyűlés összes képviselőjét." ( http://hu.wikipedia.org/wiki/%C3%89szak-Korea )Emlékszünk, mi volt a Fidesz 2014 tavaszi szlogenje? "Csak a Fidesz!"
És valami miatt ez a nagy párt + kis párt(ok) = állampártszövetség menő a dzsucse modellben.
Ha pedig nehézségekbe ütközik a teljes hatalom megszerzése, ugye módosítani lehet a választási rendszert, ahogy ez a Fővárosi Közgyűlés esetében történt 2014-ben.
GAZDASÁG
"Az ország gazdasága az iparra összpontosít, ami központilag irányított, autarkikus tervgazdaság. Kuba mellett Észak-Koreáé a két teljesen központosított, állami tulajdonú gazdaság egyike." ( http://hu.wikipedia.org/wiki/%C3%89szak-Korea )Még nem tartunk itt, de az irány egyértelmű.
Munka alapú társadalom a tudás alapú társadalom helyett.
Állami nyugdíj a magánnyugdíjpénztárak helyett.
MOL részvények vásárlása a polgárok államosított magánnyugdíjpénztári megtakarításaiból.
Állami Erzsébet utalvány az ismert európai (francia) privát cégek által uralt étkezési utalványok piaca helyett.
Állami oktatás, állami egészségügy az önkormányzati helyett.
Állami MKB, állami Budapest Bank. A cél 50%-ban magyar bankrendszer volt, de már 70%-ról beszélnek.
Hamarosan jön az állami közműszolgáltató.
KULTÚRA
"minden városban található központilag irányított színház és stadion" ( http://hu.wikipedia.org/wiki/%C3%89szak-Korea )Sajnos Magyarországon ebből a kettőből épp a stadionok építése lett a prioritás.
KÜLKAPCSOLATOK
Észak-Koreára és Magyarországra is jellemző a feszült viszony az Egyesült Államokkal, amely ellen mindkét ország vezetői nyilatkozatháborút folytatnak.
Észak-Korea és Magyarország is eltávolodott az elmúlt évtizedekben a Szovjetuniótól / Oroszországtól, de a közeledés már nem csak Magyarországon, de Észak-Koreában is elindult. ( pl hvg.hu alapján )
ORSZÁGVÉDELEM
Magyarországon készülőben van az országvédelmi akcióterv. Erre valóban nagy szükség van, hiszen ki védi meg szegény Fidesz-KDNP-t az ellenzéktől és Magyarország nyugati szövetségeseitől? Erre hivatkozva könnyebben lehet majd követni a török modellt az ellenzéki tüntetések betiltásában, az ellenzéki politikusok és újságírók bebörtönzésében, a nyomokban még létező sajtószabadság teljes felszámolásában stb.
Kiváló képességű Rogán Antalnak figyelmébe ajánlom az észak-koreai Nemzeti Védelmi Bizottságot. Az országvédelmi akcióterv megalkotásában hasznos lenne az észak-koreai elvtársak tapasztalatait is figyelembe venni, habár a katonai fenyegetettség Magyarországon kétségkívül kisebb. Azonban nyilván hamarosan felébrednek a NATO-ellenes hangok is a Fidesz-KDNP hatalom részéről, így már most időszerű lenne felkészülni az Egyesült Államokkal való katonai szembenállásra is.
ÖSSZEFOGLALVA
Észak-Korea kétségkívül előttünk jár. Bízhatunk azonban pártunk és kormányunk képességeiben. A felzárkózás már megkezdődött!
2015. január 11., vasárnap
11: Nyugat vagy Kelet?
A minap elolvastam egy hosszú beszédet, amelyből az alábbi részleteket tartom itt és most relevánsnak:
Ezeket a mondatokat egy bizonyos Orbán Viktor mondta 2007. március 30-án, egy bizonyos Fidesz 19. születésnapján.
Forrás: http://2007-2010.orbanviktor.hu/beszedek_list.php?item=12.
Egyébként ezeket (is) játszották be a szervezők a január 2-i MostMi tüntetés elején. Ez volt a tüntetés legsikeresebb beszéde.
Hét évvel később, miniszterelnökként, ugyanez az Orbán Viktor ugyanennek a Fidesznek a vezetőjeként pont az ellenkezőjét teszi annak, amit megfogalmazott 2007-ben. Mintha nem is ugyanaz az ember lenne!
"Magyarország mindig is egy nyugati tájékozódású ország lett a kereszténység felvétele óta, s maradt a modern korban is, hiszen ha politikáról volt szó, akkor mindig Londonra tekintett a művelt magyar nép, hogyha tudományról volt szó, akkor mindig Berlinre tekintett, mint főváros a fővárosra. Ha pedig művészetre, akkor mindig Párizsra, a dolog lényege, hogy mindig is európai tájékozódású volt."
"a 80-as évek végén mi egyetlen dolgot akartunk. Azt akartuk, hogy Magyarország ne a kelethez, hanem a nyugathoz tartozzon, és különösképpen ne tartozzon a keletnek ehhez a bizonyos orosz típusú, szocialista típusú változatához, amely Magyarországnak negyven éven keresztül osztályrészül adatott. Summa-summarom azt szerettem volna mondani, hogy legyünk büszkék arra, hogy a 80-as évek közepén megszületett egy nemzedék, és ennek mi részesei lehettünk, amely a nyugati civilizáció és kultúra értékei mellett tört lándzsát, szabadságot, hitet és bátorságot jelentett Magyarország számára. "
"Mit tudunk mi üzenni innen a jövőnek, a nálunk fiatalabbaknak? Nos hát először is azt, hogy mi nem azért mutattunk ajtót bizonyos dolgoknak, hogy most meg visszajöjjenek az ablakon. Tehát mi az ajtót a nyugatnak kinyitottuk, az oroszoknak, a Szovjetuniónak, meg a kommunizmusnak meg ajtót mutattunk. És azt üzenjük a jövőnek, hogy ne engedjék, hogy mindez visszamásszon az ablakon.
Azt üzenjük az utánunk jövő generációnak, hogy ne engedjék, hogy abból a demokráciából, amit a mi új nyugat nemzedékünk kiküzdött magának, abból most egész egyszerűen demokrácia nélküli többpártrendszert csináljon. Mert Magyarországon ma éppen a demokrácia lényege, a felelősség meg az elszámoltathatóság hiányzik. Ami maradt, azok az intézmények. Ez egy demokrácia lényegét nélkülöző többpártrendszer, és nem kellene hagynunk kedves fiatalok, hogy ez így legyen. És hasonlóképpen nem kellene megengedni az utánunk következő fiataloknak, hogy miután mi a szovjet rendszer legvidámabb barakkja sorsától megszabadultunk, most a Gazprom legvidámabb barakkjává tegyék Magyarországot. Ezek igen is fontos üzenetek a jövő számára.
Azt üzenjük innen egyfajta új nyugat nemzedékként a fiatalabbaknak, hogy igen továbbra is tartsanak ki a nyugatos Magyarország mellett, ne engedjék, hogy erről az útról Magyarországot letérítsék. Szeressék, hogy Magyarország egy nyugatos ország, ami azt jelenti, hogy hiszünk az emberi akarat szabadságában, és hiszünk az egymásért vállalt kölcsönös felelősségben, ami elválaszthatatlan része a nyugati kultúrának. Lehet, hogy az olaj keletről jön, de a szabadság mindig nyugatról érkezik. A demokráciát pedig nem lehet felülről irányítani, csak az emberek szívéből nőhet ki, és rendezheti be az élhető magyar életet."
Ezeket a mondatokat egy bizonyos Orbán Viktor mondta 2007. március 30-án, egy bizonyos Fidesz 19. születésnapján.
Forrás: http://2007-2010.orbanviktor.hu/beszedek_list.php?item=12.
Egyébként ezeket (is) játszották be a szervezők a január 2-i MostMi tüntetés elején. Ez volt a tüntetés legsikeresebb beszéde.
Hét évvel később, miniszterelnökként, ugyanez az Orbán Viktor ugyanennek a Fidesznek a vezetőjeként pont az ellenkezőjét teszi annak, amit megfogalmazott 2007-ben. Mintha nem is ugyanaz az ember lenne!
De ugyanakkor, ennek az embernek a lánya a svájci Ecole hôtelière de Lausanne-ban végzi felsőfokú tanulmányait. Csak szólok: Svájc az nyugat. Vajon az apja helyeselte, hogy ott tanuljon, vagy inkább az Orosz Állami Turizmus és Szolgáltatási Egyetemet tanácsolta neki? Furcsa.
Nézzünk hát nagyobb mintát:
2014. október 15-én jelent meg a Központi Statisztikai Hivatalnak egy sajtóanyaga (http://www.ksh.hu/docs/szolgaltatasok/sajtoszoba/seemig_sajto_reszletes.pdf), melyből idézek:
De hoppá, itt egy friss Medián felmérés: http://444.hu/2015/01/07/a-magyarok-tobbsege-amerikat-valasztana-es-nem-oroszorszagot/ . Nem is tudok kiemelni belőle csak pár gondolatot, az egészet érdemes elolvasni.
A jelenlegi hatalom agymosása ellenére Magyarország jelentős többsége a véleményével és tetteivel is azt bizonyítja, hogy egyértelműen nyugati irányultságú. Lehet, hogy nem mi nem tévedünk, hanem a tévedhetetlen vezérünk? Miért hagyjuk, hogy Magyarország miniszterelnöke úgy viselkedjen a világpolitikában, mint egy részeg szélkakas?! Van megoldás. El kell zavarni ellenzékbe! Persze, ha még liberális demokrácia vagyunk. Rosszabbul járna egy illiberális államban...
Nézzünk hát nagyobb mintát:
2014. október 15-én jelent meg a Központi Statisztikai Hivatalnak egy sajtóanyaga (http://www.ksh.hu/docs/szolgaltatasok/sajtoszoba/seemig_sajto_reszletes.pdf), melyből idézek:
"A Magyarországról elvándoroltak döntő többsége az Európai Unió államaiban, azon belül is Németországban, Nagy-Britanniában, illetve Ausztriában él. Említésre méltó még a Hollandiába költözöttek mintegy 4%-os aránya is. ... Európán kívül a leggyakoribb célállomás az Amerikai Egyesült Államok. Nagyobb arányban élnek még magyar kivándorlók Ausztráliában, Kanadában, Belgiumban, Svájcban, Dániában, Spanyolországban, Finnországban, Írországban, Olaszországban, Norvégiában, Svédországban és Izraelben."Emberek, rossz az irány! Ha nemzetünk nagy vezére kelet felé néz, miért megy mindenki nyugatra?!
De hoppá, itt egy friss Medián felmérés: http://444.hu/2015/01/07/a-magyarok-tobbsege-amerikat-valasztana-es-nem-oroszorszagot/ . Nem is tudok kiemelni belőle csak pár gondolatot, az egészet érdemes elolvasni.
A jelenlegi hatalom agymosása ellenére Magyarország jelentős többsége a véleményével és tetteivel is azt bizonyítja, hogy egyértelműen nyugati irányultságú. Lehet, hogy nem mi nem tévedünk, hanem a tévedhetetlen vezérünk? Miért hagyjuk, hogy Magyarország miniszterelnöke úgy viselkedjen a világpolitikában, mint egy részeg szélkakas?! Van megoldás. El kell zavarni ellenzékbe! Persze, ha még liberális demokrácia vagyunk. Rosszabbul járna egy illiberális államban...
2015. január 10., szombat
10: "Tüntetés" - 2015.jan.10.: szánalmas
Csak azért írok erről a mai izéről, mert a tüntetéskeről már két blogbejegyzésem volt korábban: Üzenet a tiltakozások szervezőinek és Tüntetés - 2015.jan.2.: langyos gyülekezet .
Ezzel a mai értékelhetetlen alakítással vélhetően sikerült kegyelemdöfést adni a tüntetések sorozatának.
Szerencsére még időben kiváltam a párszázas "tömegből", hazafelé bementem a CBA-ba, vettem 2 kg narancsot, és egész este ezt fogom enni miközben Bayer Zsolt publicisztikákat olvasok.
De a Parlament épülete nem rossz:
Ezzel a mai értékelhetetlen alakítással vélhetően sikerült kegyelemdöfést adni a tüntetések sorozatának.
Szerencsére még időben kiváltam a párszázas "tömegből", hazafelé bementem a CBA-ba, vettem 2 kg narancsot, és egész este ezt fogom enni miközben Bayer Zsolt publicisztikákat olvasok.
De a Parlament épülete nem rossz:
2015. január 9., péntek
09: Üzenet a tiltakozások szervezőinek
Emberek, ez így nem fog menni!
Egyetértünk abban, hogy a Fidesz-KDNP többség / kormányzat rendszere már teljesen elrugaszkodott a valóságtól, szakított a józan ésszel és rombolja az országot és a nemzetet.
Egyetértünk abban, hogy jelentős változásokra van szükség, mielőbb.
Egyetértünk abban, hogy nem tudunk többé bízni Orbán Viktorban, közeli csapatában és a kormányzat, a Fidesz és a KDNP jelenlegi vezetőiben sem.
Egyetértünk abban, hogy a többségnek, a kormányzatnak sok olyan határozata, döntése van, melyeket mielőbb korrigálni kell.
Egyetértünk abban, hogy a Fidesz-KDNP-t és Orbán Viktort el kell zavarni a hatalomból.
De mi se rugaszkodjunk el a valóságtól, mi se szakítsunk a józan ésszel.
Szálljunk le a földre, és racionálisabban, gyakorlatiasabban gondolkozzunk.
Hol tartunk most?
Volt egy értékelhető méretű és eredményes tüntetés a netadó terve ellen. Az ezt szervező csapatnak kb 240 ezer like-olója van a facebookon.
Volt még néhány tüntetés néhány ezres részvétellel, ami kevés, de legalább említésre érdemes. Volt ezeken néhány jó beszéd. Jó látni, hogy az "arab tavasz" során megismert twitter-alapú hatalomellenes szervezkedés modellje most Magyarországon is működik, facebook alapon. Végül is ez az alulról szervezkedő demokratikus társadalom modern modellje.
De lassan már követhetetlen, hogy mikor, ki, mit szervez és mi vele a célja, mi a mondanivalója. Ennek könnyen az lehet az eredménye, hogy az elégedetlenek tábora fásult tömeggé válik, és már ki sem fog menni tüntetni.
Nincs konszenzus abban, hogy milyen eszközökkel, milyen ütemben, hogyan, kikkel szabaduljunk meg a mostani hatalomtól.
Nincs konszenzus abban, hogy mi legyen utána.
Nincs konszenzus abban, hogy mit is akarunk.
Úgyhogy foglalkozzunk most azzal, hogy mik a közös, konszenzusos, elérhető célok, és hogy ezeket hogyan tudjuk megvalósítani.
Az emberek tömegét sajnos nem érdeklik az eszmék, hogy demokrácia van vagy sem, hogy piacgazdaság van vagy sem, hogy ki van hatalmon és a hatalom emberi mennyit lopnak, hogy nyugathoz tartozunk-e vagy sem. A tömegeket csak az érdekli, hogy minél jobban és gondtalanabbul éljenek, és hagyják békén őket. Az emberek csak nagyon korlátozottan racionálisak, és sok érzelmi döntést hoznak szavazóként, politizáló állampolgárként is.
A tiltakozások, tüntetések szervezése, lebonyolítása során jó lenne elkerülni néhány egyszerű csapdát:
- ne legyen túl sok, túl gyakori tüntetés, mert az emberek belefárdnak, elfogadják, hogy ezek is ugyanolyan mindennapos, hatástalan események, mint oly sok más az életükben;
- ne szóljanak magasröptű elvekről, megfoghatatlan és a tömegek számára érdektelen gondolatokról (lásd jan.2-án a "lakhatást, demokráciát, szolidaritást" szlogen erőltetését, amit a tömeg teljesen ignorált);
- ne beszéljünk megosztó témákról, mint például a privát egészségügy és az anti-kapitalizmus;
- ne maradjunk egy helyben, főleg, ha hideg van - egy menet látványosabb és több alkalmi csatlakozót vonz magához, mint egy tisztán statikus tüntetés;
- ne keveredjünk rossz társaságba: a parlamenti ellenzéknek jelenleg túl nagy az elutasítása ahhoz, hogy érdemes legyen magunk mellé engedni őket (a Nézőpont Intézet legfrissebb felmérése szerint ma a legnépszerűbb "politikai erő" a "rejtőzködők és nem szavazók", amely 36%-on áll, megelőzve a 26%-os Fideszt, a 17%-os Jobbikot és a 7%-os MSzP-t, az 5%-os DK-t, 5%-os LMP-t és 2%-os Együttet);
- ne tűzzünk ki elérhetetlen mérföldköveket (addig maradunk, amíg ..., addig éhségsztrájkolunk, amíg ...), mert ezek nem képesek magukra irányítani a közvélemény figyelmét még középtávon sem.
Legyenek konkrét, megfogható, könnyen megfogalmazható követelések, melyeknek nem távoli a hatása, amelyek széles tömegeket érintenek, és amellyekkel széles tömegek egyetértenek, még azok közül is, akik bálványozzák Orbán Viktort. A vasárnapi zárva tartás például ilyen. Az M0 fizetőssé tétele ilyen. Stb.
Legyen irónia, amivel gúny tárgyává lehet tenni a hatalom képviselőit.
Legyenek olyan szlogenek, mondanivalók, melyekkel megzavarjuk a Fidesz-KDNP szavazók hitét. Például minden Orbán-hívő utálja a kommunistákat. Sulykolni kell hát, hogy Orbán kommunista, hiszen Putyin rajongója, embere, csicskája.
Egyesítsük erőinket. Nem szerencsés, ha túl sok kezdeményezés van. A hatékony felállás az lenne, hogy egy nagyobb, mérsékeltebb, és egy kisebb radikálisabb csoport legyen. A többiek közül kiemelkedik a Százezren az internetadó ellen csoport, a többieknek velük kellene egyeztetni, és az ő zászlójuk alatt menni tovább. Ők már bizonyítottak, és a profiljukon nem látok semmi olyat, ami miatt ne lehetnének a mérsékelt szárny zászlóshajója. A január 10-i tüntetés meghirdetése alapján pedig a Demokraták a gyülekezés jogának korlátozása ellen mehetne a radikálisabb úton. (Nem, nincs semmi kötődésem egyik csoporthoz sem, de a szabad politikai versenyben az nyer, akinek a legtöbb a támogatója.)
Legyen egy gyorsan és egyszerűen mozdítható tömegbázis, amely például a facebook-on keresztül gyorsan elérhető, és azonnal ki tud menni tüntetni, mikor a hatalom elköveti a következő olyan hibát, meghozza a következő olyan döntést, megalkotja a következő olyan jogszabályt, amitől sokan felháborodnak. Sajnos vagy szerencsére, a tapasztalatok alapján, nem fog kelleni sokat várnunk egy ilyen hibára.
És szükség lenne egy vagy néhány vállalható, szónokolni tudó, karizmatikus, megnyerő, szerethető vezéralakra, aki önmagában képes tömegeket vonzani. Nem véletlen, hogy a január 2-i tüntetésen Orbán Viktor 2007. évi kiadása volt a legnépszerűbb szónok.
Ne legyünk naívak. Akkor lesz reális esély a tüntetésekkel komolyabb eredményt, változást elérni, ha a résztvevők száma elér egy kritikus tömeget. Ezért szerintem most az lehet a reális cél, hogy minél többen legyünk. Akkor lehetünk elégedettek, ha 100 ezres tüntetések lesznek, és 300 ezer felett lehet reális cél elérni Orbán távozását.
Egyetértünk abban, hogy a Fidesz-KDNP többség / kormányzat rendszere már teljesen elrugaszkodott a valóságtól, szakított a józan ésszel és rombolja az országot és a nemzetet.
Egyetértünk abban, hogy jelentős változásokra van szükség, mielőbb.
Egyetértünk abban, hogy nem tudunk többé bízni Orbán Viktorban, közeli csapatában és a kormányzat, a Fidesz és a KDNP jelenlegi vezetőiben sem.
Egyetértünk abban, hogy a többségnek, a kormányzatnak sok olyan határozata, döntése van, melyeket mielőbb korrigálni kell.
Egyetértünk abban, hogy a Fidesz-KDNP-t és Orbán Viktort el kell zavarni a hatalomból.
De mi se rugaszkodjunk el a valóságtól, mi se szakítsunk a józan ésszel.
Szálljunk le a földre, és racionálisabban, gyakorlatiasabban gondolkozzunk.
Hol tartunk most?
Volt egy értékelhető méretű és eredményes tüntetés a netadó terve ellen. Az ezt szervező csapatnak kb 240 ezer like-olója van a facebookon.
Volt még néhány tüntetés néhány ezres részvétellel, ami kevés, de legalább említésre érdemes. Volt ezeken néhány jó beszéd. Jó látni, hogy az "arab tavasz" során megismert twitter-alapú hatalomellenes szervezkedés modellje most Magyarországon is működik, facebook alapon. Végül is ez az alulról szervezkedő demokratikus társadalom modern modellje.
De lassan már követhetetlen, hogy mikor, ki, mit szervez és mi vele a célja, mi a mondanivalója. Ennek könnyen az lehet az eredménye, hogy az elégedetlenek tábora fásult tömeggé válik, és már ki sem fog menni tüntetni.
Nincs konszenzus abban, hogy milyen eszközökkel, milyen ütemben, hogyan, kikkel szabaduljunk meg a mostani hatalomtól.
Nincs konszenzus abban, hogy mi legyen utána.
Nincs konszenzus abban, hogy mit is akarunk.
Úgyhogy foglalkozzunk most azzal, hogy mik a közös, konszenzusos, elérhető célok, és hogy ezeket hogyan tudjuk megvalósítani.
Az emberek tömegét sajnos nem érdeklik az eszmék, hogy demokrácia van vagy sem, hogy piacgazdaság van vagy sem, hogy ki van hatalmon és a hatalom emberi mennyit lopnak, hogy nyugathoz tartozunk-e vagy sem. A tömegeket csak az érdekli, hogy minél jobban és gondtalanabbul éljenek, és hagyják békén őket. Az emberek csak nagyon korlátozottan racionálisak, és sok érzelmi döntést hoznak szavazóként, politizáló állampolgárként is.
A tiltakozások, tüntetések szervezése, lebonyolítása során jó lenne elkerülni néhány egyszerű csapdát:
- ne legyen túl sok, túl gyakori tüntetés, mert az emberek belefárdnak, elfogadják, hogy ezek is ugyanolyan mindennapos, hatástalan események, mint oly sok más az életükben;
- ne szóljanak magasröptű elvekről, megfoghatatlan és a tömegek számára érdektelen gondolatokról (lásd jan.2-án a "lakhatást, demokráciát, szolidaritást" szlogen erőltetését, amit a tömeg teljesen ignorált);
- ne beszéljünk megosztó témákról, mint például a privát egészségügy és az anti-kapitalizmus;
- ne maradjunk egy helyben, főleg, ha hideg van - egy menet látványosabb és több alkalmi csatlakozót vonz magához, mint egy tisztán statikus tüntetés;
- ne keveredjünk rossz társaságba: a parlamenti ellenzéknek jelenleg túl nagy az elutasítása ahhoz, hogy érdemes legyen magunk mellé engedni őket (a Nézőpont Intézet legfrissebb felmérése szerint ma a legnépszerűbb "politikai erő" a "rejtőzködők és nem szavazók", amely 36%-on áll, megelőzve a 26%-os Fideszt, a 17%-os Jobbikot és a 7%-os MSzP-t, az 5%-os DK-t, 5%-os LMP-t és 2%-os Együttet);
- ne tűzzünk ki elérhetetlen mérföldköveket (addig maradunk, amíg ..., addig éhségsztrájkolunk, amíg ...), mert ezek nem képesek magukra irányítani a közvélemény figyelmét még középtávon sem.
Legyenek konkrét, megfogható, könnyen megfogalmazható követelések, melyeknek nem távoli a hatása, amelyek széles tömegeket érintenek, és amellyekkel széles tömegek egyetértenek, még azok közül is, akik bálványozzák Orbán Viktort. A vasárnapi zárva tartás például ilyen. Az M0 fizetőssé tétele ilyen. Stb.
Legyen irónia, amivel gúny tárgyává lehet tenni a hatalom képviselőit.
Legyenek olyan szlogenek, mondanivalók, melyekkel megzavarjuk a Fidesz-KDNP szavazók hitét. Például minden Orbán-hívő utálja a kommunistákat. Sulykolni kell hát, hogy Orbán kommunista, hiszen Putyin rajongója, embere, csicskája.
Egyesítsük erőinket. Nem szerencsés, ha túl sok kezdeményezés van. A hatékony felállás az lenne, hogy egy nagyobb, mérsékeltebb, és egy kisebb radikálisabb csoport legyen. A többiek közül kiemelkedik a Százezren az internetadó ellen csoport, a többieknek velük kellene egyeztetni, és az ő zászlójuk alatt menni tovább. Ők már bizonyítottak, és a profiljukon nem látok semmi olyat, ami miatt ne lehetnének a mérsékelt szárny zászlóshajója. A január 10-i tüntetés meghirdetése alapján pedig a Demokraták a gyülekezés jogának korlátozása ellen mehetne a radikálisabb úton. (Nem, nincs semmi kötődésem egyik csoporthoz sem, de a szabad politikai versenyben az nyer, akinek a legtöbb a támogatója.)
Legyen egy gyorsan és egyszerűen mozdítható tömegbázis, amely például a facebook-on keresztül gyorsan elérhető, és azonnal ki tud menni tüntetni, mikor a hatalom elköveti a következő olyan hibát, meghozza a következő olyan döntést, megalkotja a következő olyan jogszabályt, amitől sokan felháborodnak. Sajnos vagy szerencsére, a tapasztalatok alapján, nem fog kelleni sokat várnunk egy ilyen hibára.
És szükség lenne egy vagy néhány vállalható, szónokolni tudó, karizmatikus, megnyerő, szerethető vezéralakra, aki önmagában képes tömegeket vonzani. Nem véletlen, hogy a január 2-i tüntetésen Orbán Viktor 2007. évi kiadása volt a legnépszerűbb szónok.
Ne legyünk naívak. Akkor lesz reális esély a tüntetésekkel komolyabb eredményt, változást elérni, ha a résztvevők száma elér egy kritikus tömeget. Ezért szerintem most az lehet a reális cél, hogy minél többen legyünk. Akkor lehetünk elégedettek, ha 100 ezres tüntetések lesznek, és 300 ezer felett lehet reális cél elérni Orbán távozását.
2015. január 8., csütörtök
08: Törökország
A 2014 végi / 2015 eleji magyarországi kormányzat- és
rendszerellenes mocorgás, de akár a 2015.jan.7-i párizsi terrortámadás
kapcsán érdemes egy kicsit Törökországról beszélni. A török belpolitikai eseményekről sajnos folyton Magyarország jut eszembe, és Törökország világpolitikai szempontból is izgalmas tényező. A történet hosszú,
szerteágazó, van benne orosz szál is, és messziről indul: még 2014 júliusában Orbán miniszterelnök mondott egy azóta hírhedtté vált beszédet az erdélyi Tusnádfürdőn, a Bálványosi Szabadegyetemen, melyből egy részlet:
Hogy az információk forrása is méltó legyen Orbán szavaihoz, el sem olvasom a hvg.hu-n megjelent kiváló interjút, hanem egy másik "sztár" ország állami hírforrásához fordultam, az orosz RT tv-csatornához (korábbi nevén Russia Today), melynek lelkes támogatója Putyin orosz elnök, aki 2014 júliusában személyesen jelentette be Argentínában, hogy ott is elindul helyi csatornájuk, az Actualidad RT.
Karácsonykor jelent meg a hír, hogy őrizetbe vettek egy 16 éves diákot. Történt ugyanis, hogy részt vett egy megemlékezésen, amelyet egy 1930-ban muszlim tüntetők által megölt katonatiszt emlékére tartottak. Itt pedig egy forró hangvételű beszédet tartott, amelyben korrupcióval vádolta Erdogan elnököt és a kormányát. A büntetővád ellene: a törökség, a török kormány, jogrend és hadsereg rágalmazása, amiért akár 4 évet tölthet börtönben.
Ja, korrupcióval vádolni a hatalmat = hazaárulás...
Szintén Karácsonykor tudhattuk meg, hogy a török kormány egy olyan törvényjavaslaton dolgozik, amely értelmében a miniszterelnök és a kommunikációs miniszter bármely honlapot azonnal lekapcsolhatna, majd ráérne utólag, 24 órán belül csatolni az ezt megalapozó bírósági végzést.
Volt már rá példa, hogy lekapcsolták a Twitter-t és a YouTube-ot Törökországban. A Twitter-t 2014.márc.21-én például azért, mert kitweeteltek rajta egy hangfelvételt, amely állítólag Erdogan (akkor még nem elnök, csak) miniszterelnök környezetének korrupciós érintettségét bizonyította.
Máshol nem cicóznak ártatlan netadó tervekkel...
December 20-án arról értesülhettünk, hogy több, mint 100 embert vettek őrizetbe, akik a kormány oktatáspolitikája ellen tüntettek.
A kormánynak mindig igaza van, minek tüntetni ellene...
December 19-én értesülhettünk arról, hogy letartóztatási parancsot adtak ki egy ellenzéki politikus (Fethullah Gülen imám) ellen. Ő régen Erdogan elnök szövetségese volt, majd 1999-ben kivándorolt az Egyesült Államokba, 2000-ben elítélték azzal a váddal, hogy egy párhuzamos államot akart kiépteni, majd 2008-ban tisztázták a vádak alól.
Minden bizonnyal ő is idegenszívű lett...
December közepén tudhattuk meg, hogy a rendőrség őrizetbe vett 24 ellenzéki újságírót. Állítólag kormányellenes összeesküvők voltak, akik a vádak szerint egy terrorista csoportot hoztak létre.
Nyilván, aki a kormány ellen van, az ott sem ellenfélnek, hanem ellenségnek számít...
Ezek a hírek nem a romlott Nyugat által finanszírozott balliberális médiában jelentek meg, hanem egy orosz állami tv-csatornán.
Nem sokkal azután, hogy Merkel német kancellár Budapestre látogat, Putyin orosz elnököt is Budapesten üdvözölhetjük, hogy nehogy azt a látszatott keltse a kormányzat, hogy a nyugati kötődés erősebb lenne.
Szurkolok, hogy Putyin bejelentse az RT Magyarország indulását, amely végre átveheti a bűnös ATV helyét a magyar kábelszolgáltatóknál. Így majd hiteles orosz forrásból olvashatunk a törökországiakhoz hasonló híreket Magyarországról is. Mert egy liberális demokráciában hatalmon csak jó kormányzással lehet maradni. Ezért félő, hogy az "új magyar állam"-ot a "a Nyugat-Európában elfogadott dogmáktól és ideológiáktól elszakadva" a török modellben fogja megtalálni szeretett vezérünk, Orbán Viktor. Remélem azonban, hogy a párhuzamok Orbán és Erdogan között kimerülnek majd abban, hogy Erdogan is komolyabban focizott, pártja jobboldalinak nevezi magát, és arculatának jellemző színe a narancssárga.
Világpolitikai szempontból is csupa izgalom Törökország, habár remélem, hogy nem lesznek majd aggasztó folyamatok, mert ezek boríthatnak mindent a világpolitikában:
Atatürk óta erős a török hadsereg és török állam világi elkötelezettsége, az ország 1952 óta NATO-tag.
De muszlim ország, és nincs garancia arra, hogy kisebbségben lévő, de az iszlámra hivatkozó radikális, agresszív csoportok nem fognak itt is megerősödni, hatalomra kerülni.
Van egy jelentős, 15% körüli kurd kisebbség, amelynek iraki, iráni és szíriai nemzettársaival államalapító gondolatai vannak.
Hosszú közös határszakasza van Szíriával, ahol diktatúra és polgárháború van.
Közel van hozzá az izraeli-palesztin konfliktuszóna.
Van benne kockázat, és aggasztó, hogy Erdogan elnök autoriter, diktatórikus jegyeket mutat. Egy stabil, felvilágosult, világi Törökország megnyugtatóbb lenne.
"Miután az állam nem más, mint a közösség megszervezésének módja, ami a mi esetünkben hol egybeesik az országhatárokkal, hol nem – erre majd vissza fogok térni –, talán a meghatározó mozzanat a mai világban úgy fogalmazható meg, hogy versenyfutás zajlik annak a közösségszervezési módnak, annak az államnak a megtalálásáért, amely a leginkább képes egy nemzetet, egy közösséget nemzetközileg versenyképessé tenni. Ezzel magyarázható, tisztelt Hölgyeim és Uraim, hogy ma a slágertéma a gondolkodásban azoknak a rendszereknek a megértése, amelyek nem nyugatiak, nem liberálisok, nem liberális demokráciák, talán még demokráciák sem, és mégis sikeressé tesznek nemzeteket. Ma a sztárok a nemzetközi elemzésekben Szingapúr, Kína, India, Oroszország, Törökország. És azt hiszem, hogy a mi politikai közösségünk évekkel ezelőtt jól érezte meg, jól tapintott rá, talán föl is dolgozta intellektuálisan ezt a kihívást, és ha visszagondolunk arra, hogy mit csináltunk az elmúlt négy évben, és mit fogunk tenni a következő négy évben, akkor valójában ez értelmezhető innen is. Vagyis megkeressük, megpróbáljuk megtalálni a Nyugat-Európában elfogadott dogmáktól és ideológiáktól elszakadva, tőlük magunkat függetlenítve azt a közösségszervezési formát, azt az új magyar államot, amely képes arra, hogy a mi közösségünket évtizedes távlatban versenyképessé tegye a nagy világversenyfutásban." (http://mno.hu/tusvanyos/orban-viktor-teljes-beszede-1239645?oldal=2)Érdemes tehát megvizsgálnunk azt, hogy a beszéd előtt és óta hogyan alakult a "közösségszervezés" Törökországban, amely miniszterelnökünk szerint "slágertéma a gondolkodásban", "sztár a nemzetközi elemzésekben", és amely talán megmutatja, hogy merre tart az "új magyar állam", "a Nyugat-Európában elfogadott dogmáktól és ideológiáktól elszakadva".
Hogy az információk forrása is méltó legyen Orbán szavaihoz, el sem olvasom a hvg.hu-n megjelent kiváló interjút, hanem egy másik "sztár" ország állami hírforrásához fordultam, az orosz RT tv-csatornához (korábbi nevén Russia Today), melynek lelkes támogatója Putyin orosz elnök, aki 2014 júliusában személyesen jelentette be Argentínában, hogy ott is elindul helyi csatornájuk, az Actualidad RT.
Karácsonykor jelent meg a hír, hogy őrizetbe vettek egy 16 éves diákot. Történt ugyanis, hogy részt vett egy megemlékezésen, amelyet egy 1930-ban muszlim tüntetők által megölt katonatiszt emlékére tartottak. Itt pedig egy forró hangvételű beszédet tartott, amelyben korrupcióval vádolta Erdogan elnököt és a kormányát. A büntetővád ellene: a törökség, a török kormány, jogrend és hadsereg rágalmazása, amiért akár 4 évet tölthet börtönben.
Ja, korrupcióval vádolni a hatalmat = hazaárulás...
Szintén Karácsonykor tudhattuk meg, hogy a török kormány egy olyan törvényjavaslaton dolgozik, amely értelmében a miniszterelnök és a kommunikációs miniszter bármely honlapot azonnal lekapcsolhatna, majd ráérne utólag, 24 órán belül csatolni az ezt megalapozó bírósági végzést.
Volt már rá példa, hogy lekapcsolták a Twitter-t és a YouTube-ot Törökországban. A Twitter-t 2014.márc.21-én például azért, mert kitweeteltek rajta egy hangfelvételt, amely állítólag Erdogan (akkor még nem elnök, csak) miniszterelnök környezetének korrupciós érintettségét bizonyította.
Máshol nem cicóznak ártatlan netadó tervekkel...
December 20-án arról értesülhettünk, hogy több, mint 100 embert vettek őrizetbe, akik a kormány oktatáspolitikája ellen tüntettek.
A kormánynak mindig igaza van, minek tüntetni ellene...
December 19-én értesülhettünk arról, hogy letartóztatási parancsot adtak ki egy ellenzéki politikus (Fethullah Gülen imám) ellen. Ő régen Erdogan elnök szövetségese volt, majd 1999-ben kivándorolt az Egyesült Államokba, 2000-ben elítélték azzal a váddal, hogy egy párhuzamos államot akart kiépteni, majd 2008-ban tisztázták a vádak alól.
Minden bizonnyal ő is idegenszívű lett...
December közepén tudhattuk meg, hogy a rendőrség őrizetbe vett 24 ellenzéki újságírót. Állítólag kormányellenes összeesküvők voltak, akik a vádak szerint egy terrorista csoportot hoztak létre.
Nyilván, aki a kormány ellen van, az ott sem ellenfélnek, hanem ellenségnek számít...
Ezek a hírek nem a romlott Nyugat által finanszírozott balliberális médiában jelentek meg, hanem egy orosz állami tv-csatornán.
Nem sokkal azután, hogy Merkel német kancellár Budapestre látogat, Putyin orosz elnököt is Budapesten üdvözölhetjük, hogy nehogy azt a látszatott keltse a kormányzat, hogy a nyugati kötődés erősebb lenne.
Szurkolok, hogy Putyin bejelentse az RT Magyarország indulását, amely végre átveheti a bűnös ATV helyét a magyar kábelszolgáltatóknál. Így majd hiteles orosz forrásból olvashatunk a törökországiakhoz hasonló híreket Magyarországról is. Mert egy liberális demokráciában hatalmon csak jó kormányzással lehet maradni. Ezért félő, hogy az "új magyar állam"-ot a "a Nyugat-Európában elfogadott dogmáktól és ideológiáktól elszakadva" a török modellben fogja megtalálni szeretett vezérünk, Orbán Viktor. Remélem azonban, hogy a párhuzamok Orbán és Erdogan között kimerülnek majd abban, hogy Erdogan is komolyabban focizott, pártja jobboldalinak nevezi magát, és arculatának jellemző színe a narancssárga.
Világpolitikai szempontból is csupa izgalom Törökország, habár remélem, hogy nem lesznek majd aggasztó folyamatok, mert ezek boríthatnak mindent a világpolitikában:
Atatürk óta erős a török hadsereg és török állam világi elkötelezettsége, az ország 1952 óta NATO-tag.
De muszlim ország, és nincs garancia arra, hogy kisebbségben lévő, de az iszlámra hivatkozó radikális, agresszív csoportok nem fognak itt is megerősödni, hatalomra kerülni.
Van egy jelentős, 15% körüli kurd kisebbség, amelynek iraki, iráni és szíriai nemzettársaival államalapító gondolatai vannak.
Hosszú közös határszakasza van Szíriával, ahol diktatúra és polgárháború van.
Közel van hozzá az izraeli-palesztin konfliktuszóna.
Van benne kockázat, és aggasztó, hogy Erdogan elnök autoriter, diktatórikus jegyeket mutat. Egy stabil, felvilágosult, világi Törökország megnyugtatóbb lenne.
2015. január 7., szerda
07: (Ma én is) Charlie vagyok - Je suis Charlie
Nem ezzel készültem mára, de nem tehetem meg, hogy ne a Charlie Hebdo szerkesztősége elleni terrortámadásról írjak.
A konkrét tényeket felesleges itt is leírni, minden médiafelület ezzel foglalkozik.
Nézzük inkább a hátteret.
Európában egyértelműen domináns a liberális és keresztény (igen, így együtt) szemlélet, kultúra. A liberális demokrácia, mint értékrend több és szélesebb annál, mint egy liberális párt programja. A keresztény értékrend több és szélesebb annál, mint amit az egyház képvisel. Az európaiak többsége egyszerre liberális és keresztény. Felejtsük el azt, amit a korlátolt magyar politikai gondolkodás a fejünkbe próbált ültetni.
Európa évtizedek, évszázadok óta befogadó. Ennek következtében egyre több olyan lakosa van, aki nem a liberális-keresztény értékeket vallja. Egyre több a muszlim is.
A muszlim világ nagyon heterogén, de a keresztény Európa meg sem próbálja megérteni, megismerni. És a muszlim világon belül van egy kicsi, de annál őrültebb kisebbség, amely szélsőségesen félreértelmezi a Koránt és az iszlám tanokat, és erre hivatkozva gyilkol, pusztít. Ugyan rengeteg a különbség, mások az okok, más a működés, másokat helyez a célkeresztbe, de ugyanolyan könyörtelen ez a muszlimon belüli kisebbség, mint annak idején a keresztény inkvizíció volt. A kereszténység azonban szerencsére mára már kinőtt ebből a korszakból.
Az egy istent imádó vallások közös jellemzője, hogy tilos az istenük képi formában történő megjelenítése. A keresztény és zsidó vallásból azonban már ez elkopott, és csak az iszlám tiltja. Sőt, az iszlám továbbmegy: a többségi iskola (a szunniták) nem csak az istenük, hanem Mohamed próféta ábrázolását is tiltják. Ő volt az, aki Allah szavát adta tovább a többi embernek. A síiták (akik Iránban meghatározóak, de Irakban is a többségi iskola) ezt nem veszik ennyire szigorúan, náluk a Próféta ábrázolása megengedett. A modern Iránban épp a dán karikatúrák megjelenése után, 2006-tól lett konzervatívabb, tiltóbb ennek a kérdésnek a kezelése.
Szóval a dán karikatúrák. Ezek először 2005. szeptember 30-án jelentek meg a Jyllands-Posten újságban, és a Prófétán gúnyolódtak. Valamivel később lett ebből botrány, és vált a liberális-keresztény Európában meghatározó szólásszabadság és a szigorú, korlátozó saría (az iszlám vallás szokásjoga) szabályai közötti ellentét jelképéve. Ez lett meghatározó kirobbantója annak a vitának, hogy a muszlim bevándorlóknak hogyan kell viselkedniük a liberális-keresztény új hazájukban. Mennyire kell alkalmazkodni a liberális-keresztény hagyományokhoz, és milyen mértékben élhetnek a saría szerint. Németországban is ez nagyon aktuális téma, az ottani Pegida mozgalom kapcsán (facebook profiljuk itt).
Ebben a feszült helyzetben olaj volt a tűzre, hogy szolidaritásból a francia France Soir napilap 2006. február 1-én, majd a Charlie Hebdo szatirikus hetilap is 2006. február 8-án leközölte ezeket a karikatúrákat.
2011-ben következett a folytatás: október 31-én a Charlie Hebdo közzétette a két nappal későbbi Charia Hebdo (ejtsd: saría ebdo) című Próféta gúnyoló különkiadás címlapját, november 1-én éjszaka Molotov-koktéllal felgyújtották a szerkesztőséget, de ettől függetlenül november 2-án megjelent a különkiadás.
2012. szeptember 19-én újabb karikatúrák jelentek meg a Charlie Hebdo-ban a Prófétáról.
Majd jött a mai mészárlás.
A szólásszabadság sérthetetlen, és soha nem szabad engedni, hogy korlátozzák.
De az is tény, hogy nem szerencsés egy másik vallás második legfontosabb (közvetlenül isten utáni) személyiségét gúnyolni, sőt, ezt rendszeresen tenni.
Az azonban vitathatatlan, hogy a terrorizmus, a gyilkolás nem fogadható el válaszként, megoldásként akkor sem, ha valakinek a vallását durván megsértik.
Európában lappang a világok közötti háború. A feszültség a mindennapokban is tapintható, időnként pedig be is lobban.
Európa vesztésre áll. A liberális-keresztény értékrend békés, az iszlám pedig túlérzékeny, és van egy durván szélsőséges agresszív kisebbsége. Sajnos elkerülhetetlen, hogy egyre jelentősebb legyen a vallásra hivatkozó terrorizmus. Ezeket a terrorcselekményeket csak úgy lehetne hatékonyan és eredményesen megelőzni, ha az európai polgárok feladnak a szabadságukból, önként vállalják, hogy a rendőri, titkosszolgálati szervek szorosabb felügyeletet gyakoroljanak az életük felett, és gyakorlatilag lemondjanak a privát szférájuk állammal szembeni sérthetetlenségéről.
De Európának fel kell vennie a kesztyűt. Jelentős energiákat kell fordítani arra, hogy legyen egy konszenzusos modellje a liberális-keresztény és a muszlim világ európai együttélésének, hogy jobban megértsük az muszlimokat és igen heterogén világukat, és hogy a lehető legkeményebben fellépjünk a terrorista csoportokkal szemben, akár vallásra hivatkoznak, akár nem. A törésvonalat át kell helyezni, hogy az ne a liberális-keresztény és muszlim között legyen, hanem egyik oldalon legyenek a keresztények és muszlimok, a másik oldalon pedig a terroristák.
Érthető, ha ez sok liberális-kereszténynek nem tetszik, de már túl sok a muszlim Európában ahhoz, hogy más modell működhessen. A bevándorlási és beintegrálási politikát Európa rosszul kezelte. Ennek kezdtük el most megfizetni az árát.
(Ebben a blogbejegyzésben csak nagyon felületesen, leegyszerűsítve tértem ki a vallási háttérre, csak amennyire itt és most ennek helye és ideje volt. A fő források a Wikipedia és francia nyelvű muszlim honlapok voltak, anélkül, hogy konkrétan bármelyik forrást idéztem volna. Mindenkit bátorítok, hogy részletesebben tanulmányozza a témát.)
A konkrét tényeket felesleges itt is leírni, minden médiafelület ezzel foglalkozik.
Nézzük inkább a hátteret.
Európában egyértelműen domináns a liberális és keresztény (igen, így együtt) szemlélet, kultúra. A liberális demokrácia, mint értékrend több és szélesebb annál, mint egy liberális párt programja. A keresztény értékrend több és szélesebb annál, mint amit az egyház képvisel. Az európaiak többsége egyszerre liberális és keresztény. Felejtsük el azt, amit a korlátolt magyar politikai gondolkodás a fejünkbe próbált ültetni.
Európa évtizedek, évszázadok óta befogadó. Ennek következtében egyre több olyan lakosa van, aki nem a liberális-keresztény értékeket vallja. Egyre több a muszlim is.
A muszlim világ nagyon heterogén, de a keresztény Európa meg sem próbálja megérteni, megismerni. És a muszlim világon belül van egy kicsi, de annál őrültebb kisebbség, amely szélsőségesen félreértelmezi a Koránt és az iszlám tanokat, és erre hivatkozva gyilkol, pusztít. Ugyan rengeteg a különbség, mások az okok, más a működés, másokat helyez a célkeresztbe, de ugyanolyan könyörtelen ez a muszlimon belüli kisebbség, mint annak idején a keresztény inkvizíció volt. A kereszténység azonban szerencsére mára már kinőtt ebből a korszakból.
Az egy istent imádó vallások közös jellemzője, hogy tilos az istenük képi formában történő megjelenítése. A keresztény és zsidó vallásból azonban már ez elkopott, és csak az iszlám tiltja. Sőt, az iszlám továbbmegy: a többségi iskola (a szunniták) nem csak az istenük, hanem Mohamed próféta ábrázolását is tiltják. Ő volt az, aki Allah szavát adta tovább a többi embernek. A síiták (akik Iránban meghatározóak, de Irakban is a többségi iskola) ezt nem veszik ennyire szigorúan, náluk a Próféta ábrázolása megengedett. A modern Iránban épp a dán karikatúrák megjelenése után, 2006-tól lett konzervatívabb, tiltóbb ennek a kérdésnek a kezelése.
Szóval a dán karikatúrák. Ezek először 2005. szeptember 30-án jelentek meg a Jyllands-Posten újságban, és a Prófétán gúnyolódtak. Valamivel később lett ebből botrány, és vált a liberális-keresztény Európában meghatározó szólásszabadság és a szigorú, korlátozó saría (az iszlám vallás szokásjoga) szabályai közötti ellentét jelképéve. Ez lett meghatározó kirobbantója annak a vitának, hogy a muszlim bevándorlóknak hogyan kell viselkedniük a liberális-keresztény új hazájukban. Mennyire kell alkalmazkodni a liberális-keresztény hagyományokhoz, és milyen mértékben élhetnek a saría szerint. Németországban is ez nagyon aktuális téma, az ottani Pegida mozgalom kapcsán (facebook profiljuk itt).
Ebben a feszült helyzetben olaj volt a tűzre, hogy szolidaritásból a francia France Soir napilap 2006. február 1-én, majd a Charlie Hebdo szatirikus hetilap is 2006. február 8-án leközölte ezeket a karikatúrákat.
2011-ben következett a folytatás: október 31-én a Charlie Hebdo közzétette a két nappal későbbi Charia Hebdo (ejtsd: saría ebdo) című Próféta gúnyoló különkiadás címlapját, november 1-én éjszaka Molotov-koktéllal felgyújtották a szerkesztőséget, de ettől függetlenül november 2-án megjelent a különkiadás.
2012. szeptember 19-én újabb karikatúrák jelentek meg a Charlie Hebdo-ban a Prófétáról.
Majd jött a mai mészárlás.
A szólásszabadság sérthetetlen, és soha nem szabad engedni, hogy korlátozzák.
De az is tény, hogy nem szerencsés egy másik vallás második legfontosabb (közvetlenül isten utáni) személyiségét gúnyolni, sőt, ezt rendszeresen tenni.
Az azonban vitathatatlan, hogy a terrorizmus, a gyilkolás nem fogadható el válaszként, megoldásként akkor sem, ha valakinek a vallását durván megsértik.
Európában lappang a világok közötti háború. A feszültség a mindennapokban is tapintható, időnként pedig be is lobban.
Európa vesztésre áll. A liberális-keresztény értékrend békés, az iszlám pedig túlérzékeny, és van egy durván szélsőséges agresszív kisebbsége. Sajnos elkerülhetetlen, hogy egyre jelentősebb legyen a vallásra hivatkozó terrorizmus. Ezeket a terrorcselekményeket csak úgy lehetne hatékonyan és eredményesen megelőzni, ha az európai polgárok feladnak a szabadságukból, önként vállalják, hogy a rendőri, titkosszolgálati szervek szorosabb felügyeletet gyakoroljanak az életük felett, és gyakorlatilag lemondjanak a privát szférájuk állammal szembeni sérthetetlenségéről.
De Európának fel kell vennie a kesztyűt. Jelentős energiákat kell fordítani arra, hogy legyen egy konszenzusos modellje a liberális-keresztény és a muszlim világ európai együttélésének, hogy jobban megértsük az muszlimokat és igen heterogén világukat, és hogy a lehető legkeményebben fellépjünk a terrorista csoportokkal szemben, akár vallásra hivatkoznak, akár nem. A törésvonalat át kell helyezni, hogy az ne a liberális-keresztény és muszlim között legyen, hanem egyik oldalon legyenek a keresztények és muszlimok, a másik oldalon pedig a terroristák.
Érthető, ha ez sok liberális-kereszténynek nem tetszik, de már túl sok a muszlim Európában ahhoz, hogy más modell működhessen. A bevándorlási és beintegrálási politikát Európa rosszul kezelte. Ennek kezdtük el most megfizetni az árát.
(Ebben a blogbejegyzésben csak nagyon felületesen, leegyszerűsítve tértem ki a vallási háttérre, csak amennyire itt és most ennek helye és ideje volt. A fő források a Wikipedia és francia nyelvű muszlim honlapok voltak, anélkül, hogy konkrétan bármelyik forrást idéztem volna. Mindenkit bátorítok, hogy részletesebben tanulmányozza a témát.)
2015. január 6., kedd
06: Vasárnap zárva
2015. március 15-től főszabályként a kiskereskedelmi egységeknek vasárnaponként zárva kell tartaniuk.
Miért?
Mert a 2014. évi CII. törvény így rendelkezik.
Mert néhány tehetségtelen imposztor, akik képtelenek rendes munkát találni, a kapcsolataiknak köszönhetően nyertes helyeken indultak a választásokon. Ezeket a félrevezetett és/vagy gondolkodni nem tudó/akaró választók, valamint a szavazás napján otthon maradt választásra jogosultak bejuttatták az Országgyűlésbe. Ott pedig féktelen ámokfutásba kezdtek, és valami rejtélyes indíttatásból azt hiszik, hogy megmondhatják nekem és sok millió polgártársamnak, hogy vasárnap mit csinálhatok és mit nem.
Mert van egy KDNP nevű banda, aki pártként van bejegyezve, és nyilván esélye nem lenne átlépni a választási küszöböt, ha nem a Fidesz-nek lenne pártszövetségtársa. Ezeknek pedig néhány képviselője benyújtott egy törvényjavaslatot. A parlament.hu-n látható, hogy név szerint kik volt ezek, akiket ezért soha többé nem lenne szabad jogalkotás közelébe engedni. Az Országgyűlésben gombnyomó munkakörben dolgozó további társaik (úgynevezett kormánypárti képviselők) pedig ezt megszavazták. Ezek neve is publikus, őket sem lenne szabad többé beengedni a törvénygyárba.
A kiváló képességű szakemberek ezt a törvény szövegében és a törvény előterjesztésének indoklásában azzal támasztották alá, hogy:
Egyébként mai hír, hogy a minisztérium álláspontja szerint az online rendelést is törvénytelen vasárnap kiszállítani (http://www.napi.hu/magyar_gazdasag/vasarnapi_elelmiszer-hazhozszallitas_az_is_tilos.591688.html).
Van itt tehát egy újabb példája annak, hogy az állam beleszól az életünkbe, korlátozza a jogainkat, és az arcunkba hazudja azt, hogy ez nekünk jó. De nekünk nem jó!
Igen, az államnak legyen feladata, hogy a jogszabályok erejével védje azoknak az érdekeit, akik túl gyengék ahhoz, hogy megvédjék magukat. De ezt ne agyatlan tiltásokkal tegye, ne jogok elvételével! Ha van, aki dolgozni akar vasárnap, és van aki munkát adna neki, akkor az állam szerepe ebben csak addig terjedjen, hogy megfelelő védelmet kapjon ez a munkavállaló, és jogot ahhoz, hogy a vasárnapi munkavégzésért megfelelő pénz és szabadidő kompenzációt kapjon.
Ennek a törvénynek az esetében is az Országgyűlés, annak Fidesz-KDNP többsége súlyos szereptévesztésben van. Megint elvettek tőlünk egy jogot, megint tiltottak valamit. Az életünknek újabb elemét szorították korlátok közé. És ezzel mindenkinek ártottak. Kivéve pár CBA-s havernak, akik -micsoda véletlen- beleférnek a kivételek közé.
El kell érni, hogy ezt a törvényt helyezzék hatályon kívül.
Aktívan tenni kell azok ellen, akik ilyen törvényeket hoznak: ki kell söpörni őket a hatalomból, mert durván visszaélnek vele.
De hogyan?
Megtehetjük, hogy vasárnap nem vásárolunk sehol, nem visszük azokhoz a pénzünket, akiknek vasárnap is szabad nyitva lenni. Tüntethetünk. Pampoghatunk. De a magyar embernek sajnos nagyon magasan van az ingerküszöbe. Megalkuvó. Majd alkalmazkodik az új szabályokhoz. Mert ehhez szokott hozzá a Kádár-rendszerben. Mert fél. Mert zsarolható. Pedig mindezzel közép- és hosszú távon rosszabbul jár.
De a kiskereskedelmi láncok, bevásárlóközpontok miért nem tiltakoznak? Miért nem mennek szembe egyértelműen a maffiakormányzattal? A bankok esetében is látható, hogy az együttműködő, megalkuvó hozzáállás nem vezetett sehová, hatalmas veszteségeket okozott nekik a kormányzat. A kiskereskedelmi szereplőket is tönkre fogja tenni a maffiakormányzat, ha hagyják. Miért nem teszik meg egyszerűen azt, hogy egymással egyeztetve mind bezárnak? Egyszerűen bezárnak. És nem nyitnak ki addig, amíg ezt a törvényt nem helyezik hatályon kívül. Éhezés lenne. Zavargások. Népfelkelés. Napokon belül visszakozna a hatalom. Lehet, hogy már az ezzel való fenyegetés is elég lenne. Annak a pár napi forgalomnak csak kis része menne a tiltakozásban részt nem vevő kereskedőkhöz. A többi csak későbbre halasztódna. Üzletileg is megérné, már rövid távon is. És mindez gyönyörű példája lenne ezen cégek társadalmi szerepvállalásának. Hiszen a kiskereskedelmi profitorientált vállalkozások így segítenének minden polgárnak szembeszállni a diktatórikus hatalommal, és sok dolgozójuknak megmentenék az állását.
Kiskereskedelem, ÉBREDJ!
Miért?
Mert a 2014. évi CII. törvény így rendelkezik.
Mert néhány tehetségtelen imposztor, akik képtelenek rendes munkát találni, a kapcsolataiknak köszönhetően nyertes helyeken indultak a választásokon. Ezeket a félrevezetett és/vagy gondolkodni nem tudó/akaró választók, valamint a szavazás napján otthon maradt választásra jogosultak bejuttatták az Országgyűlésbe. Ott pedig féktelen ámokfutásba kezdtek, és valami rejtélyes indíttatásból azt hiszik, hogy megmondhatják nekem és sok millió polgártársamnak, hogy vasárnap mit csinálhatok és mit nem.
Mert van egy KDNP nevű banda, aki pártként van bejegyezve, és nyilván esélye nem lenne átlépni a választási küszöböt, ha nem a Fidesz-nek lenne pártszövetségtársa. Ezeknek pedig néhány képviselője benyújtott egy törvényjavaslatot. A parlament.hu-n látható, hogy név szerint kik volt ezek, akiket ezért soha többé nem lenne szabad jogalkotás közelébe engedni. Az Országgyűlésben gombnyomó munkakörben dolgozó további társaik (úgynevezett kormánypárti képviselők) pedig ezt megszavazták. Ezek neve is publikus, őket sem lenne szabad többé beengedni a törvénygyárba.
A kiváló képességű szakemberek ezt a törvény szövegében és a törvény előterjesztésének indoklásában azzal támasztották alá, hogy:
- Van ám erre osztrák és német minta. - Elfogadom, ha átvesszük a teljes osztrák vagy német jogrendet és államműködést.
- Azt akarják, hogy vasárnap pihenőnap legyen. - Hogy veszi a bátorságot bárki, hogy megmondja egy másik embernek, hogy mit tegyen egy adott napon? Hogy veszi a bátorságot ez az inkompetens csürhe, hogy elvegye a törvény erejével tőlünk azt a jogot, hogy vasárnap vásároljunk vagy dolgozzunk?
- Így a kereskedelemben dolgozó szülők minden vasárnap együtt tudnak lenni a gyerekeikkel. - Badarság. Egyrészt a pihenőidő szabályozása és a munkavállalók védelme maradjon csak meg kizárólag a Munka Törvénykönyvében, másrészt így több olyan szülő lesz, aki nem csak minden vasárnap, de minden nap együtt lehet a gyerekével, de nem tud majd enni adni neki, mert nem lesz munkája.
Egyébként mai hír, hogy a minisztérium álláspontja szerint az online rendelést is törvénytelen vasárnap kiszállítani (http://www.napi.hu/magyar_gazdasag/vasarnapi_elelmiszer-hazhozszallitas_az_is_tilos.591688.html).
Van itt tehát egy újabb példája annak, hogy az állam beleszól az életünkbe, korlátozza a jogainkat, és az arcunkba hazudja azt, hogy ez nekünk jó. De nekünk nem jó!
Igen, az államnak legyen feladata, hogy a jogszabályok erejével védje azoknak az érdekeit, akik túl gyengék ahhoz, hogy megvédjék magukat. De ezt ne agyatlan tiltásokkal tegye, ne jogok elvételével! Ha van, aki dolgozni akar vasárnap, és van aki munkát adna neki, akkor az állam szerepe ebben csak addig terjedjen, hogy megfelelő védelmet kapjon ez a munkavállaló, és jogot ahhoz, hogy a vasárnapi munkavégzésért megfelelő pénz és szabadidő kompenzációt kapjon.
Ennek a törvénynek az esetében is az Országgyűlés, annak Fidesz-KDNP többsége súlyos szereptévesztésben van. Megint elvettek tőlünk egy jogot, megint tiltottak valamit. Az életünknek újabb elemét szorították korlátok közé. És ezzel mindenkinek ártottak. Kivéve pár CBA-s havernak, akik -micsoda véletlen- beleférnek a kivételek közé.
El kell érni, hogy ezt a törvényt helyezzék hatályon kívül.
Aktívan tenni kell azok ellen, akik ilyen törvényeket hoznak: ki kell söpörni őket a hatalomból, mert durván visszaélnek vele.
De hogyan?
Megtehetjük, hogy vasárnap nem vásárolunk sehol, nem visszük azokhoz a pénzünket, akiknek vasárnap is szabad nyitva lenni. Tüntethetünk. Pampoghatunk. De a magyar embernek sajnos nagyon magasan van az ingerküszöbe. Megalkuvó. Majd alkalmazkodik az új szabályokhoz. Mert ehhez szokott hozzá a Kádár-rendszerben. Mert fél. Mert zsarolható. Pedig mindezzel közép- és hosszú távon rosszabbul jár.
De a kiskereskedelmi láncok, bevásárlóközpontok miért nem tiltakoznak? Miért nem mennek szembe egyértelműen a maffiakormányzattal? A bankok esetében is látható, hogy az együttműködő, megalkuvó hozzáállás nem vezetett sehová, hatalmas veszteségeket okozott nekik a kormányzat. A kiskereskedelmi szereplőket is tönkre fogja tenni a maffiakormányzat, ha hagyják. Miért nem teszik meg egyszerűen azt, hogy egymással egyeztetve mind bezárnak? Egyszerűen bezárnak. És nem nyitnak ki addig, amíg ezt a törvényt nem helyezik hatályon kívül. Éhezés lenne. Zavargások. Népfelkelés. Napokon belül visszakozna a hatalom. Lehet, hogy már az ezzel való fenyegetés is elég lenne. Annak a pár napi forgalomnak csak kis része menne a tiltakozásban részt nem vevő kereskedőkhöz. A többi csak későbbre halasztódna. Üzletileg is megérné, már rövid távon is. És mindez gyönyörű példája lenne ezen cégek társadalmi szerepvállalásának. Hiszen a kiskereskedelmi profitorientált vállalkozások így segítenének minden polgárnak szembeszállni a diktatórikus hatalommal, és sok dolgozójuknak megmentenék az állását.
Kiskereskedelem, ÉBREDJ!
2015. január 5., hétfő
05: Gondolatok az útdíjról
Ahogy ezt már 2015.jan.2-i blogbejegyzésemben említettem, érdemesnek és időszerűnek tartom a továbbgondolkodást az útdíjak kérdéséről.
Előbb mindenképpen szükséges egy elméleti alapvetés, hogy érzelemmentesen láthassuk az erdőt is, ne csak a fákat. Majd következnek a konkrét javaslatok.
MIÉRT FIZESSÜNK ÚTDÍJAT?
Utakra szükség van, hogy közlekedjünk, személyeket és árut szállítsunk.
Autóutakra és autópályákra szükség van, hogy mindezt gyorsan, kényelmesen, hatékonyan, kevesebb balesettel tegyük.
A lakott településeket elkerülő útszakaszokra szükség van, hogy a lakóhelyek nyugalmát ne zavarja az átmenő forgalom.
De az utak építése, fenntartása, javítása, karbantartása, bővítése pénzbe kerül. Valakinek fizetnie kell.
KI FIZESSEN?
A kérdésre adandó válasz egyik véglete az, hogy az országos költségvetés, hiszen minden polgárnak érdeke a közúthálózat megléte, működése.
A másik véglet az, hogy csak az, aki használja az utat. Ennek is az a vége, hogy minden polgár fizet, de aki közvetlenül nem használja az utakat, az csak a közutakon szállított áru fuvarköltségének ráeső részét fizeti meg amikor a boltban vásárol.
Bárhol van a válasz a két véglet közötti skálán, csak a következetes, átgondolt, értelmes szabályok tehetik a rendszert elfogadhatóvá, és biztosíthatják azt, hogy az állam ne lehessen azzal vádolható hogy nem a polgárok érdekében szabályozza ezt a területet.
MILYEN A MAGYARORSZÁGI RENDSZER?
A 2013-2014. évi rendszer röviden összefoglalva:
- a személygépkocsiknak, buszoknak és kis tehergépjárműveknek a megtett km-ektől független, átalánydíjszerű, időalapú rendszere van ("matricás");
- a nagy tehergépjárműveknek a megtett úttal arányos fizetési kötelezettsége van ("kapus").
1996-tól 1999-ig egyes autópályákon, egyre növekvő mértékben tisztán kapus rendszer volt.
1999-től 2004-ig hibrid rendszer volt, ahol a kapus és a matricás akár ugyanazon az autópályán is párhuzamosan jelen volt. A tisztán matricás rendszert a Fidesz-KDNP-MDF első Orbán-kormánya kezdte megvalósítani, de az MSzP-SzDSz Medgyessy-kormánya fejezte be a folyamatot.
2013. január 1-től lett szétválasztva a rendszer azon elv mentén, hogy a személyek matricás, az áruk kapus rendszerben közlekedjenek (Ausztriához és Szlovéniához hasonlóan).
2014 végéig konszenzus volt abban, hogy a Budapestet és más nagyvárosokat (pl. Tatabánya, Győr, Debrecen, Kecskemét, Szeged) elkerülő autópálya szakaszok, valamint a leendő autópályák és autóutak szakaszosan, szigetszerűen meglévő szakaszai (pl. M2, M4, M86) is ingyenesek legyenek a matricás közlekedők számára.
2015.JAN.1-TŐL HATÁLYOS VÁLTOZÁSOK
A változások utáni helyzet jól látható a Nemzeti Útdíjfizetési Szolgáltató Zrt térképein, országosan és megyénként is.
Az nem kérdés, hogy a 2015.jan-1-től hatályos változások bevezetésének módja már önmagában indokolttá tenné az illetékes vezetők (Seszták Miklós, nemzeti fejlesztési miniszter; Tasó László, közlekedéspolitikáért felelős államtitkár; Becsey Zsolt László, közlekedésért felelős helyettes államtitkár) lemondását.
De szakmailag, azaz közlekedéspolitikai és közgazdasági szempontból milyenek ezek a változások?
A kormányzat indokai
2014.dec.13-án a kormany.hu azt az örömhírt közölte, hogy "a megyei matricák bevezetése az autósok döntő többsége számára a korábbiaknál jelentősen olcsóbb sztrádahasználatot tesz lehetővé".
2014.dec.15-én ugyanitt megtudhattuk, hogy "a minisztérium várakozásai szerint nem kell tartani a forgalom tömeges átterelődésétől a vidéki nagyvárosok, agglomerációs települések és a külső kerületeket útjaira, ezzel éppen ellentétes folyamatként új úthasználók megjelenésével számolnak az autópályákon".
A Kormány kommunikációja alapján tehát együtt örvendhetünk annak, hogy:
1. a rövid szakaszokat vagy csak egy bizonyos autópályát rendszeresen használók számára olcsóbb lesz a megyei matrica vagy a megyei matricák csokra, mint a hagyományos éves matrica;
2. az elkerülő és a sziget-jellegű szakaszok fizetőssé tételével erősödik a használat-arányos díjfizetési elem.
A kormányzat elmúlt 4 évi tevékenysége és teljesítménye alapján azonban felmerül bennem a kérdés, hogy az agyatlan pénzbehajtáson kívül vajon vannak valódi szakmai érvek, amelyek alátámasztják az új szabályok azon elemeit, amelyek kedvezőtlennek tűnnek a polgárok és adófizetők számára?
Mindenképpen gyanút ébreszt a gondolkodni tudó és akaró polgárokban, adófizetőkben a bevezetés előkészítést és konzultációt nélkülöző, diktatórikus és hirtelen mivolta.
Megyei matricák
A megyei matricák bevezetésével valóban lesznek olyanok, akik jól járnak, ahogy a kormányzat érvelése ezt helyesen megfogalmazza. De vajon szerencsés volt épp a megyehatárokat venni alapul?
Véleményem szerint intelligensebb lett volna az alábbi szűkített érvényű matrica típusok bevezetése:
1. Egyetlen autópálya(család)ra érvényes éves matricák:
Pl. 10.000 Ft-os áron:
M1 + M15 + M19 (+ M86) + M0 + M51
M7 + M70 (+ Kaposvár elkerülő) + M0 + M51
M6 + M60 + M8 + M9 (+ Kaposvár elkerülő) + M0 + M51
M5 + M43 + M8 + M9 + M0 + M51
M3 + M30 + M35 + M0 + M31
Pl. 5.000 Ft-os áron:
M2 + M0
2. Egyetlen nagy település vonzáskörzetére érvényes éves matricák - pl. 5.000 Ft-os áron. A szakaszhatárokat a valódi, társadalmi értelemben vett vonzáskörzet és a csomópontok elhelyezkedése alapján lett volna érdemes meghatározni úgy, hogy mindez kb egy megyényi területet fedjen le.
3. A leendő M8, illetve M9 dunai hídjára érvényes éves matricák - pl. 5.000 Ft-os áron.
A fentiek alapján a következtetés számomra az, hogy a kormányzatnak ismét nem az volt a célja, hogy a polgárok és adófizetők érdekeit szolgálja. A megyei matrica bevezetése csak egy olyan átgondolatlan kommunikációs trükk volt, amelyet az inkompetens kormányzat bevetett annak érdekében, hogy el tudja terelni a figyelmet a fizetős szakaszok kiterjesztéséről.
Elkerülő szakaszok
Az elkerülő szakaszoknál véleményem szerint azt érdemes mérlegelni, hogy:
- valódi értéket képvisel-e az adott településen áthaladni kívánó autósnak az, ha elkerülő utat használ?
- változatlan maradna-e (vagy csak minimálisan növekedne) az adott településen a környezeti terhelés, ha fizetőssé teszik az elkerülő szakaszt?
- az itt autózók többsége rendszeres felhasználó, így az egy útra jutó díj valóban alacsony lenne?
Ha mindhárom kérdésre 'igen' a válasz, akkor vállalható a fizetőssé tétel. Ez alapján meglátásom szerint:
- a M0 maradjon fizetős, és az M0 még ingyenes szakaszai és az M31 is legyen fizetős, amint ez lehetséges;
- a vidéki nagyvárosok elkerülő szakaszai azonban legyenek ismét ingyenesek, a 2014-es rend szerint.
Az M51-et inkább bevezető szakasznak tekintem.
Bevezető szakaszok
A bevezető szakaszokra általánosságban igaz, hogy sok olyan autós is használja, aki csak a város közelében megy fel az autópályára.
Az is igaz, hogy itt szinte mindig vannak párhuzamos utak, amelyekre átterelődne ezen városközeli autósok forgalmának egy jelentős része.
Ezért ez M0-n belüli bevezető szakaszokat (ideértve az M51-et is) és az M19-et ingyenesnek kell hagyni.
Sziget-jellegű szakaszok
Egy leendő autópálya vagy autóút rövid, szigetszerűen elkészült szakaszait fizetőssé tenni kicsinyes és méltánytalan gesztus.
A 4-es út majd akkor legyen fizetős, ha értelmezhető egybefüggő M4 lesz belőle.
A 61-es út majd akkor legyen fizetős, ha egybefüggő M9 lesz belőle.
Az M86 majd akkor legyen fizetős, ha eléri az M1-et.
Ferihegy
A repülőterek mindig speciálisak. Egy repülőtér közlekedési stratégiája nem feltétlenül illeszthető be egy általános, országos útdíjrendszerbe. Egy repülőtérre drága parkolás, általában magasabb tömegközlekedési tarifák, helyenként magasabb taxi viteldíjak jellemzőek. Akár az is védhető lenne, hogy külön behajtási díja is legyen. Ez azonban indokolatlan túlbonyolítást és kényelmetlenséget jelentene, és negatívan befolyásolná a külföldi turistákban kialakult országimidzset. Ezért szerintem az esetlegesen indokoltnak tartott behajtási díjat inkább a parkolási / tömegközlekedési / taxi / autókölcsönzési díjakba kellene integrálni.
Ugyanakkor, a ferihegyi repülőtér egy M0-n belüli bevezető szakasz mellett van, a leendő M4 mentén, amelynek csak sziget-szakaszai készültek el ezidáig. Ebből a két okból is ingyenesség jár neki.
Tranzit-forgalom
A magyar államnak az úthálózattal kapcsolatos feladatait a magyar államot finanszírozó adófizetők érdekeit szem előtt tartva kellene végeznie. Ezt nem azért mondom, mert egyetértenék a Fidesz-KDNP kormányzat szívéhez oly közel álló gazdasági sovinizmussal. De miért ne lehetne úgy alakítani a rendszert, hogy ne legyen diszkriminatív a többi EU-tagállam autósaival szemben, de a magyar adóalanyokat favorizálja az országon áthaladó tranzit-forgalommal szemben? Németországban is gondolkodnak hasonlókon:
"A bajor konzervatívok azt akarják elérni, hogy a külföldiek fizessenek a német autópályák használatáért. Az uniós jogi előírások miatt azonban valamennyi autósra ki kell vetni a díjat, a németeket pedig valamilyen formában kompenzálják." (http://index.hu/gazdasag/2014/06/09/nemetorszagban_is_lesz_autopalyamatrica/)
"Für die deutschen Autofahrer soll die Maut mit der Kraftfahrzeugsteuer verrechnet werden, damit sie nicht zusätzlich belastet werden, wie es Bundeskanzlerin Angela Merkel (CDU) versprochen hatte und im Koalitionsvertrag festgeschrieben wurde." (http://www.faz.net/aktuell/wirtschaft/wirtschaftspolitik/alexander-dobrindt-stellt-sein-pkw-maut-konzept-vor-13236985.html)
ÖSSZEFOGLALVA
Ha a kormányzat képes lenne szembenézni saját hibáival, akkor napokon belül korrigálná az útdíj-változtatások során elkövetett hibákat.
Egy lehetséges irány:
1. a "megyei" matricáknál feladni a tisztán megyehatár-elvet;
2. az M0-n kívül az összes olyan szakaszt ismét ingyenessé tenni, amely egy település elkerülésére szolgál;
3. az M0-n belüli bevezető szakaszokat és az M19-et ismét ingyenessé kell tenni;
4. a sziget-szakaszok (4, 61, M86) is legyenek ingyenesek;
5. a 3-as ponttól függetlenül is a 4-es út Vecsés-Nyugat és Ferihegy 2 közötti szakasza ismét legyen ingyenes.
Előbb mindenképpen szükséges egy elméleti alapvetés, hogy érzelemmentesen láthassuk az erdőt is, ne csak a fákat. Majd következnek a konkrét javaslatok.
MIÉRT FIZESSÜNK ÚTDÍJAT?
Utakra szükség van, hogy közlekedjünk, személyeket és árut szállítsunk.
Autóutakra és autópályákra szükség van, hogy mindezt gyorsan, kényelmesen, hatékonyan, kevesebb balesettel tegyük.
A lakott településeket elkerülő útszakaszokra szükség van, hogy a lakóhelyek nyugalmát ne zavarja az átmenő forgalom.
De az utak építése, fenntartása, javítása, karbantartása, bővítése pénzbe kerül. Valakinek fizetnie kell.
KI FIZESSEN?
A kérdésre adandó válasz egyik véglete az, hogy az országos költségvetés, hiszen minden polgárnak érdeke a közúthálózat megléte, működése.
A másik véglet az, hogy csak az, aki használja az utat. Ennek is az a vége, hogy minden polgár fizet, de aki közvetlenül nem használja az utakat, az csak a közutakon szállított áru fuvarköltségének ráeső részét fizeti meg amikor a boltban vásárol.
Bárhol van a válasz a két véglet közötti skálán, csak a következetes, átgondolt, értelmes szabályok tehetik a rendszert elfogadhatóvá, és biztosíthatják azt, hogy az állam ne lehessen azzal vádolható hogy nem a polgárok érdekében szabályozza ezt a területet.
MILYEN A MAGYARORSZÁGI RENDSZER?
A 2013-2014. évi rendszer röviden összefoglalva:
- a személygépkocsiknak, buszoknak és kis tehergépjárműveknek a megtett km-ektől független, átalánydíjszerű, időalapú rendszere van ("matricás");
- a nagy tehergépjárműveknek a megtett úttal arányos fizetési kötelezettsége van ("kapus").
1996-tól 1999-ig egyes autópályákon, egyre növekvő mértékben tisztán kapus rendszer volt.
1999-től 2004-ig hibrid rendszer volt, ahol a kapus és a matricás akár ugyanazon az autópályán is párhuzamosan jelen volt. A tisztán matricás rendszert a Fidesz-KDNP-MDF első Orbán-kormánya kezdte megvalósítani, de az MSzP-SzDSz Medgyessy-kormánya fejezte be a folyamatot.
2013. január 1-től lett szétválasztva a rendszer azon elv mentén, hogy a személyek matricás, az áruk kapus rendszerben közlekedjenek (Ausztriához és Szlovéniához hasonlóan).
2014 végéig konszenzus volt abban, hogy a Budapestet és más nagyvárosokat (pl. Tatabánya, Győr, Debrecen, Kecskemét, Szeged) elkerülő autópálya szakaszok, valamint a leendő autópályák és autóutak szakaszosan, szigetszerűen meglévő szakaszai (pl. M2, M4, M86) is ingyenesek legyenek a matricás közlekedők számára.
2015.JAN.1-TŐL HATÁLYOS VÁLTOZÁSOK
A változások utáni helyzet jól látható a Nemzeti Útdíjfizetési Szolgáltató Zrt térképein, országosan és megyénként is.
Az nem kérdés, hogy a 2015.jan-1-től hatályos változások bevezetésének módja már önmagában indokolttá tenné az illetékes vezetők (Seszták Miklós, nemzeti fejlesztési miniszter; Tasó László, közlekedéspolitikáért felelős államtitkár; Becsey Zsolt László, közlekedésért felelős helyettes államtitkár) lemondását.
De szakmailag, azaz közlekedéspolitikai és közgazdasági szempontból milyenek ezek a változások?
A kormányzat indokai
2014.dec.13-án a kormany.hu azt az örömhírt közölte, hogy "a megyei matricák bevezetése az autósok döntő többsége számára a korábbiaknál jelentősen olcsóbb sztrádahasználatot tesz lehetővé".
2014.dec.15-én ugyanitt megtudhattuk, hogy "a minisztérium várakozásai szerint nem kell tartani a forgalom tömeges átterelődésétől a vidéki nagyvárosok, agglomerációs települések és a külső kerületeket útjaira, ezzel éppen ellentétes folyamatként új úthasználók megjelenésével számolnak az autópályákon".
A Kormány kommunikációja alapján tehát együtt örvendhetünk annak, hogy:
1. a rövid szakaszokat vagy csak egy bizonyos autópályát rendszeresen használók számára olcsóbb lesz a megyei matrica vagy a megyei matricák csokra, mint a hagyományos éves matrica;
2. az elkerülő és a sziget-jellegű szakaszok fizetőssé tételével erősödik a használat-arányos díjfizetési elem.
A kormányzat elmúlt 4 évi tevékenysége és teljesítménye alapján azonban felmerül bennem a kérdés, hogy az agyatlan pénzbehajtáson kívül vajon vannak valódi szakmai érvek, amelyek alátámasztják az új szabályok azon elemeit, amelyek kedvezőtlennek tűnnek a polgárok és adófizetők számára?
Mindenképpen gyanút ébreszt a gondolkodni tudó és akaró polgárokban, adófizetőkben a bevezetés előkészítést és konzultációt nélkülöző, diktatórikus és hirtelen mivolta.
Megyei matricák
A megyei matricák bevezetésével valóban lesznek olyanok, akik jól járnak, ahogy a kormányzat érvelése ezt helyesen megfogalmazza. De vajon szerencsés volt épp a megyehatárokat venni alapul?
Véleményem szerint intelligensebb lett volna az alábbi szűkített érvényű matrica típusok bevezetése:
1. Egyetlen autópálya(család)ra érvényes éves matricák:
Pl. 10.000 Ft-os áron:
M1 + M15 + M19 (+ M86) + M0 + M51
M7 + M70 (+ Kaposvár elkerülő) + M0 + M51
M6 + M60 + M8 + M9 (+ Kaposvár elkerülő) + M0 + M51
M5 + M43 + M8 + M9 + M0 + M51
M3 + M30 + M35 + M0 + M31
Pl. 5.000 Ft-os áron:
M2 + M0
2. Egyetlen nagy település vonzáskörzetére érvényes éves matricák - pl. 5.000 Ft-os áron. A szakaszhatárokat a valódi, társadalmi értelemben vett vonzáskörzet és a csomópontok elhelyezkedése alapján lett volna érdemes meghatározni úgy, hogy mindez kb egy megyényi területet fedjen le.
3. A leendő M8, illetve M9 dunai hídjára érvényes éves matricák - pl. 5.000 Ft-os áron.
A fentiek alapján a következtetés számomra az, hogy a kormányzatnak ismét nem az volt a célja, hogy a polgárok és adófizetők érdekeit szolgálja. A megyei matrica bevezetése csak egy olyan átgondolatlan kommunikációs trükk volt, amelyet az inkompetens kormányzat bevetett annak érdekében, hogy el tudja terelni a figyelmet a fizetős szakaszok kiterjesztéséről.
Elkerülő szakaszok
Az elkerülő szakaszoknál véleményem szerint azt érdemes mérlegelni, hogy:
- valódi értéket képvisel-e az adott településen áthaladni kívánó autósnak az, ha elkerülő utat használ?
- változatlan maradna-e (vagy csak minimálisan növekedne) az adott településen a környezeti terhelés, ha fizetőssé teszik az elkerülő szakaszt?
- az itt autózók többsége rendszeres felhasználó, így az egy útra jutó díj valóban alacsony lenne?
Ha mindhárom kérdésre 'igen' a válasz, akkor vállalható a fizetőssé tétel. Ez alapján meglátásom szerint:
- a M0 maradjon fizetős, és az M0 még ingyenes szakaszai és az M31 is legyen fizetős, amint ez lehetséges;
- a vidéki nagyvárosok elkerülő szakaszai azonban legyenek ismét ingyenesek, a 2014-es rend szerint.
Az M51-et inkább bevezető szakasznak tekintem.
Bevezető szakaszok
A bevezető szakaszokra általánosságban igaz, hogy sok olyan autós is használja, aki csak a város közelében megy fel az autópályára.
Az is igaz, hogy itt szinte mindig vannak párhuzamos utak, amelyekre átterelődne ezen városközeli autósok forgalmának egy jelentős része.
Ezért ez M0-n belüli bevezető szakaszokat (ideértve az M51-et is) és az M19-et ingyenesnek kell hagyni.
Sziget-jellegű szakaszok
Egy leendő autópálya vagy autóút rövid, szigetszerűen elkészült szakaszait fizetőssé tenni kicsinyes és méltánytalan gesztus.
A 4-es út majd akkor legyen fizetős, ha értelmezhető egybefüggő M4 lesz belőle.
A 61-es út majd akkor legyen fizetős, ha egybefüggő M9 lesz belőle.
Az M86 majd akkor legyen fizetős, ha eléri az M1-et.
Ferihegy
A repülőterek mindig speciálisak. Egy repülőtér közlekedési stratégiája nem feltétlenül illeszthető be egy általános, országos útdíjrendszerbe. Egy repülőtérre drága parkolás, általában magasabb tömegközlekedési tarifák, helyenként magasabb taxi viteldíjak jellemzőek. Akár az is védhető lenne, hogy külön behajtási díja is legyen. Ez azonban indokolatlan túlbonyolítást és kényelmetlenséget jelentene, és negatívan befolyásolná a külföldi turistákban kialakult országimidzset. Ezért szerintem az esetlegesen indokoltnak tartott behajtási díjat inkább a parkolási / tömegközlekedési / taxi / autókölcsönzési díjakba kellene integrálni.
Ugyanakkor, a ferihegyi repülőtér egy M0-n belüli bevezető szakasz mellett van, a leendő M4 mentén, amelynek csak sziget-szakaszai készültek el ezidáig. Ebből a két okból is ingyenesség jár neki.
Tranzit-forgalom
A magyar államnak az úthálózattal kapcsolatos feladatait a magyar államot finanszírozó adófizetők érdekeit szem előtt tartva kellene végeznie. Ezt nem azért mondom, mert egyetértenék a Fidesz-KDNP kormányzat szívéhez oly közel álló gazdasági sovinizmussal. De miért ne lehetne úgy alakítani a rendszert, hogy ne legyen diszkriminatív a többi EU-tagállam autósaival szemben, de a magyar adóalanyokat favorizálja az országon áthaladó tranzit-forgalommal szemben? Németországban is gondolkodnak hasonlókon:
"A bajor konzervatívok azt akarják elérni, hogy a külföldiek fizessenek a német autópályák használatáért. Az uniós jogi előírások miatt azonban valamennyi autósra ki kell vetni a díjat, a németeket pedig valamilyen formában kompenzálják." (http://index.hu/gazdasag/2014/06/09/nemetorszagban_is_lesz_autopalyamatrica/)
"Für die deutschen Autofahrer soll die Maut mit der Kraftfahrzeugsteuer verrechnet werden, damit sie nicht zusätzlich belastet werden, wie es Bundeskanzlerin Angela Merkel (CDU) versprochen hatte und im Koalitionsvertrag festgeschrieben wurde." (http://www.faz.net/aktuell/wirtschaft/wirtschaftspolitik/alexander-dobrindt-stellt-sein-pkw-maut-konzept-vor-13236985.html)
ÖSSZEFOGLALVA
Ha a kormányzat képes lenne szembenézni saját hibáival, akkor napokon belül korrigálná az útdíj-változtatások során elkövetett hibákat.
Egy lehetséges irány:
1. a "megyei" matricáknál feladni a tisztán megyehatár-elvet;
2. az M0-n kívül az összes olyan szakaszt ismét ingyenessé tenni, amely egy település elkerülésére szolgál;
3. az M0-n belüli bevezető szakaszokat és az M19-et ismét ingyenessé kell tenni;
4. a sziget-szakaszok (4, 61, M86) is legyenek ingyenesek;
5. a 3-as ponttól függetlenül is a 4-es út Vecsés-Nyugat és Ferihegy 2 közötti szakasza ismét legyen ingyenes.
2015. január 4., vasárnap
04: Orbán Viktor
Jogász, 1987-ben szerezte meg egyetemi diplomáját.
MUNKATAPASZTALATA
1987 novemberétől 1988 márciusáig, azaz 5 hónapig a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium Vezetőképző Intézetében szociológus gyakornokként továbbképzések szervezésében vett részt.
1988 áprilisától 1989 szeptemberéig, azaz 18 hónapig a Közép-Európa Kutatócsoport munkatársa.
(1989 szeptemberétől 1990 januárjáig ösztöndíjas hallgató az oxfordi Pembroke College-ban.)
1990 januárja óta főállású politikus.
Elmondható tehát, hogy mindösszesen 18+5, tehát legjobb indulattal is 23 hónapnyi olyan szakmai tapasztalata van, ami a magyar polgárok nagy többsége szemszögéből a munkavégzés kategóriájába sorolható.
Szakmai tapasztalata a mai Magyarországon jó esetben egy garantált bérminimumos (2015-ben havi bruttó 122 ezer Ft) állásra lenne elegendő, de valószínűleg munkanélküli lenne, 90 napig kapna álláskeresési járadékot, majd kikerülne a statisztikákból, mert közmunkásként robotolna jó esetben havi nettó 50 ezer Ft-ért.
KI FIZETTE?
1987 novemberétől 1988 márciusáig minisztériumi dolgozóként és az 1990 március/áprilisi választások óta országgyűlési képviselőként az adófizetők, azaz én, te, ti.
1988 áprilisától 1990 januárjáig a Soros Alapítvány, amely a Közép-Európa Kutatócsoportot támogatta, és az oxfordi ösztöndíját biztosította, hogy a fiatal politikusreménység az angol liberális politikai filozófia történetét tanulmányozza.
POLITIKUSI PÁLYÁJÁNAK MEGHATÁROZÓ ÁLLOMÁSAI
1988-tól 1992-ig a liberális Fidesz vezető politikusa.
1992-1993-ban valósította meg csapatával a magyar politika eddigi legjelentősebb arculatváltását. A liberális Fideszt átpozicionálta nemzeti-konzervatív párttá.
Majd 1998-2002 között politikai értelemben kiiktatta a konzervatívnak nevezett oldal egyéb politikai erőit (MDF, FKGP), és egyeduralkodóvá tette pártját ezen a térfélen.
Politikusi karrierjét és országos -sőt, nemzetközi- ismertségét 1989. június 16-án alapozta meg, a Nagy Imre újratemetésén elmondott beszédével. Ez a momentum kiemelkedő erkölcsi magaslatokba emelte a kezdő politikust.
ERŐSSÉGEI
Kiváló szónok, vitathatatlan retorikai képességei és karizmája van.
Képes elérni azt, hogy szavazói, támogatói, hívei vallásos fanatizmussal higgyenek benne, támogassák őt.
Kiváló érzéke van ahhoz, hogy sikeresen átvegye, kiépítse és bebetonozza saját hatalmát a politikai pártjában, majd ugyanezt tegye az állammal, kormányzattal.
Ügyesen képes volt kiiktatni a saját oldalán politikai vetélytársait.
Gátlástalanul és erkölcstelenül, a jog erejével visszaélve képes legyőzni politikai ellenfeleit, azok szavazóit és a hozzá közel állók vagyoni gyarapodásának útjában álló gazdasági szereplőket.
KÖPÖNYEGFORGATÁS
Szakmai karrierjét és egyetem utáni tanulmányait a Soros Alapítvány finanszírozta, amely az 1988-1990-es rendszerváltást, így a Fidesz megalapítását is elősegítette. A rend kedvéért leírom: egy egyesült államokbeli alapítványról van szó, amelyet a magyar származású, de egyesült államokbeli ízzig-vérig kapitalista befektetési alapkezelő, Soros György alapított.
A NATO- és EU-csatlakozás támogatója, híve volt.
Ehhez képest a 2010-2014 közötti miniszterelnöki retorikáját és tetteit antikapitalizmus, multiellenesség, gazdasági sovinizmus és államosítások jellemezték.
1989. június 16-án merész szókimondással azt követelte a budapesti Hősök terén, hogy "Ha nem tévesztjük szem elől ’56 eszméit, olyan kormányt választhatunk magunknak, amely azonnali tárgyalásokat kezd az orosz csapatok kivonásának haladéktalan megkezdéséről." (http://mno.hu/nagy_imre_ujratemetese/orban_viktor_beszede_nagy_imre_es_martirtarsai_ujratemetesen-320290).
Ehhez képest 2014-ben a putyini Oroszország EU-beli hídfőállásának tartják.
BUKÁSÁNAK MEGALAPOZÁSA
22 éves politikai pályafutása 2010-ben meghozta azt az eredményt, amit tehetséges politikusként megérdemelt: pártja, melyet egyeduralkodóként kézi vezérléssel irányít, 2/3-os többséget szerzett az Országgyűlésben. Ez példátlan esélyt jelentett, hogy valódi államférfi legyen, és a Magyar Köztársaságot az állampolgárok érdekében megreformálja, megújítsa, alapjaiból újjáépítse, és évszázados távlatokból visszatekintve is a magyar állam jótevőjeként gondoljanak rá. Ugyanezzel egy fényes EU-s karriert is megalapozhatott volna, amely akár az Európai Bizottság elnöki székébe is vezethetett volna.
A 4 éve tartó kétharmados kormányzása sajnos bebizonyította, hogy nincs benne vízió, nincs benne tenni, alkotni, építeni akarás, nincs meg benne semmi, ami nagy államférfivá tette volna.
Nincs meg benne a képesség és tehetség, hogy egy országot kormányozzon, hogy annak igazi vezetője legyen.
Annál inkább sikeres volt abban, hogy megszilárdítsa a hatalmát, helyzetbe hozza a hozzá közel állókat, szakadékokat építsen a társadalmon belül, az országot kiszakítsa a fejlett nyugati társadalmak köréből, az állampolgárokat félelemben élő alattvalóvá tegye, felszámolja a piacgazdaságot, a jog uralma helyett a joggal való visszaélést tegye általánossá, hátat fordítson nyugati szövetségeseinek, és a szó legtisztább értelmében egy maffiaállamot építsen ki. Ezt azonban annyira gátlástalanul tette, és annyira figyelmen kívül hagyta, hogy a 2010-es években Európa közepén nem lehet felépíteni egy Észak-Koreát, hogy mindez még egy gyenge képességű capo-nak is szégyenére válna.
(capo = boss és underboss alatti, középvezetői réteg az amerikai maffiában)
ELKÚRTA.
MUNKATAPASZTALATA
1987 novemberétől 1988 márciusáig, azaz 5 hónapig a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium Vezetőképző Intézetében szociológus gyakornokként továbbképzések szervezésében vett részt.
1988 áprilisától 1989 szeptemberéig, azaz 18 hónapig a Közép-Európa Kutatócsoport munkatársa.
(1989 szeptemberétől 1990 januárjáig ösztöndíjas hallgató az oxfordi Pembroke College-ban.)
1990 januárja óta főállású politikus.
Elmondható tehát, hogy mindösszesen 18+5, tehát legjobb indulattal is 23 hónapnyi olyan szakmai tapasztalata van, ami a magyar polgárok nagy többsége szemszögéből a munkavégzés kategóriájába sorolható.
Szakmai tapasztalata a mai Magyarországon jó esetben egy garantált bérminimumos (2015-ben havi bruttó 122 ezer Ft) állásra lenne elegendő, de valószínűleg munkanélküli lenne, 90 napig kapna álláskeresési járadékot, majd kikerülne a statisztikákból, mert közmunkásként robotolna jó esetben havi nettó 50 ezer Ft-ért.
KI FIZETTE?
1987 novemberétől 1988 márciusáig minisztériumi dolgozóként és az 1990 március/áprilisi választások óta országgyűlési képviselőként az adófizetők, azaz én, te, ti.
1988 áprilisától 1990 januárjáig a Soros Alapítvány, amely a Közép-Európa Kutatócsoportot támogatta, és az oxfordi ösztöndíját biztosította, hogy a fiatal politikusreménység az angol liberális politikai filozófia történetét tanulmányozza.
POLITIKUSI PÁLYÁJÁNAK MEGHATÁROZÓ ÁLLOMÁSAI
1988-tól 1992-ig a liberális Fidesz vezető politikusa.
1992-1993-ban valósította meg csapatával a magyar politika eddigi legjelentősebb arculatváltását. A liberális Fideszt átpozicionálta nemzeti-konzervatív párttá.
Majd 1998-2002 között politikai értelemben kiiktatta a konzervatívnak nevezett oldal egyéb politikai erőit (MDF, FKGP), és egyeduralkodóvá tette pártját ezen a térfélen.
Politikusi karrierjét és országos -sőt, nemzetközi- ismertségét 1989. június 16-án alapozta meg, a Nagy Imre újratemetésén elmondott beszédével. Ez a momentum kiemelkedő erkölcsi magaslatokba emelte a kezdő politikust.
ERŐSSÉGEI
Kiváló szónok, vitathatatlan retorikai képességei és karizmája van.
Képes elérni azt, hogy szavazói, támogatói, hívei vallásos fanatizmussal higgyenek benne, támogassák őt.
Kiváló érzéke van ahhoz, hogy sikeresen átvegye, kiépítse és bebetonozza saját hatalmát a politikai pártjában, majd ugyanezt tegye az állammal, kormányzattal.
Ügyesen képes volt kiiktatni a saját oldalán politikai vetélytársait.
Gátlástalanul és erkölcstelenül, a jog erejével visszaélve képes legyőzni politikai ellenfeleit, azok szavazóit és a hozzá közel állók vagyoni gyarapodásának útjában álló gazdasági szereplőket.
KÖPÖNYEGFORGATÁS
Szakmai karrierjét és egyetem utáni tanulmányait a Soros Alapítvány finanszírozta, amely az 1988-1990-es rendszerváltást, így a Fidesz megalapítását is elősegítette. A rend kedvéért leírom: egy egyesült államokbeli alapítványról van szó, amelyet a magyar származású, de egyesült államokbeli ízzig-vérig kapitalista befektetési alapkezelő, Soros György alapított.
A NATO- és EU-csatlakozás támogatója, híve volt.
Ehhez képest a 2010-2014 közötti miniszterelnöki retorikáját és tetteit antikapitalizmus, multiellenesség, gazdasági sovinizmus és államosítások jellemezték.
1989. június 16-án merész szókimondással azt követelte a budapesti Hősök terén, hogy "Ha nem tévesztjük szem elől ’56 eszméit, olyan kormányt választhatunk magunknak, amely azonnali tárgyalásokat kezd az orosz csapatok kivonásának haladéktalan megkezdéséről." (http://mno.hu/nagy_imre_ujratemetese/orban_viktor_beszede_nagy_imre_es_martirtarsai_ujratemetesen-320290).
Ehhez képest 2014-ben a putyini Oroszország EU-beli hídfőállásának tartják.
BUKÁSÁNAK MEGALAPOZÁSA
22 éves politikai pályafutása 2010-ben meghozta azt az eredményt, amit tehetséges politikusként megérdemelt: pártja, melyet egyeduralkodóként kézi vezérléssel irányít, 2/3-os többséget szerzett az Országgyűlésben. Ez példátlan esélyt jelentett, hogy valódi államférfi legyen, és a Magyar Köztársaságot az állampolgárok érdekében megreformálja, megújítsa, alapjaiból újjáépítse, és évszázados távlatokból visszatekintve is a magyar állam jótevőjeként gondoljanak rá. Ugyanezzel egy fényes EU-s karriert is megalapozhatott volna, amely akár az Európai Bizottság elnöki székébe is vezethetett volna.
A 4 éve tartó kétharmados kormányzása sajnos bebizonyította, hogy nincs benne vízió, nincs benne tenni, alkotni, építeni akarás, nincs meg benne semmi, ami nagy államférfivá tette volna.
Nincs meg benne a képesség és tehetség, hogy egy országot kormányozzon, hogy annak igazi vezetője legyen.
Annál inkább sikeres volt abban, hogy megszilárdítsa a hatalmát, helyzetbe hozza a hozzá közel állókat, szakadékokat építsen a társadalmon belül, az országot kiszakítsa a fejlett nyugati társadalmak köréből, az állampolgárokat félelemben élő alattvalóvá tegye, felszámolja a piacgazdaságot, a jog uralma helyett a joggal való visszaélést tegye általánossá, hátat fordítson nyugati szövetségeseinek, és a szó legtisztább értelmében egy maffiaállamot építsen ki. Ezt azonban annyira gátlástalanul tette, és annyira figyelmen kívül hagyta, hogy a 2010-es években Európa közepén nem lehet felépíteni egy Észak-Koreát, hogy mindez még egy gyenge képességű capo-nak is szégyenére válna.
(capo = boss és underboss alatti, középvezetői réteg az amerikai maffiában)
ELKÚRTA.
2015. január 3., szombat
03: Tüntetés - 2015.jan.2.: langyos gyülekezet
Én is ott voltam.
Mert nekem sem tetszik a rendszer.
Mert szerintem is botrányos amit az állampárt(szövetség) művel.
Mert szégyellem, hogy annak az országnak vagyok a polgára, amelynek ilyen miniszterelnöke és ilyen kormánya van.
Ezek szerint hazaáruló vagyok. És CIA ügynök, az Egyesült Államok kéme. Idegenszívű bajkeverő.
De vissza a MostMi tüntetéséhez.
Elvileg az "önkényes alkotmányozás" elleni tiltakozásként volt meghirdetve. Habár nem is annyira az Alaptörvény szövegével van baj, hanem azzal, hogy a Fidesz-KDNP kormányzat és parlamenti többség a saját alkotmányának szellemét és betűjét sem tartja be.
A résztvevők többsége azonban nem ezért volt ott. Ők szinte bármilyen tüntetésre elmennek, ahol együtt lehetnek azokkal a rokon lelkekkel, akik meg akarják szabadítani Magyarországot a Fidesz-KDNP autoriter, maffiaszerű rendszerétől.
Jó volt a helyszínválasztás: kellemes környezet az ünnepi díszkiválagításban tündöklő Andrássy út. És mivel viszonylag kis, zárt terület, a valósnál nagyobbnak tűnik a tömeg.
Jó volt az indítás: az alkalomhoz illő zenék és remekül választott korábbi beszéd részletek Orbán Viktortól és Gyurcsány Ferenctől.
Jó volt a két szervező beszéde: az elején Várady Zsolt és a végén Takács Bori is nagyjából azt mondta, amiért a néhány ezer ember ott volt. Jó volt Somody Bernadette beszéde is: kiválóan érzékeltette, hogy mi a probléma a mostani alkotmányos berendezkedéssel, de mégsem volt túl elméleti.
De a többi???!!! Lehetett érezni a tömegben, hogy az emberek nem azért voltak ott, hogy szegénységről és hajléktalan-jómodú együttműködésről halljanak. Nem azért voltak ott, hogy alulról szerveződésről hallgassanak előadást. Nem azért voltak ott, hogy olyan beszédeket halljanak, amelyeket bölcsészek mondanak egymásnak egy sör mellett.
Az egész olyan volt, mint egy visszafogott hangulatú lakossági fórum. Nem volt benne tűz, nem volt benne lélek, nem volt benne lelkesítés, nem volt benne remény.
Egy tüntetésen nem beszédeket kell mondani. Hanem szónokolni kell. Lelkesíteni kell a tömeget. Érezni kell a tömeget. Hagyni és bíztatni kell a tömeget, hogy skandálja az immár szokásossá vált "Orbán, takarodj" és "Mocskos Fidesz" szólamokat.
Lehangoló volt a végén megállapítani, hogy a legjobb, leglelkesítőbb beszédeket itt is Orbán Viktor mondta, a tüntetés elején lejátszott korábbi beszéd részletekben. Az egész tüntetés folyamán ekkor volt a tömeg a leglelkesebb. Keserűen vicces végiggondolni, hogy a 6 évvel ezelőtti Orbán Viktor szembeköpné a mostani énjét. Retorikailag mindenképpen.
Jó és bíztató, hogy ezekre a gyakori tüntetésekre újra és újra kimennek a tenni és változtatni akaró emberek. Jó és bíztató, hogy ezúttal többen voltak mint a két legutóbbi alkalommal. Jó és bíztató, hogy nem volt randalírozás.
De ez kevés, nagyon kevés. Aki belátható időn belül normális országban, normális társadalomban akar élni, annak a dolgok jelenlegi állása szerint még mindig a külföldre távozás a legjobb opció.
És most? Hogyan tovább?
Jönnek újabb tüntetések. Én ott leszek, legyetek ott ti is, ez alap. Mindenkinek ott a helye, aki elégedetlen a rendszerrel. De ez így kevés. Ez így lassú. És egy embernek az idő a legértékesebb.
Gyakorlatiasan szemlélve, mi lehet ennek a hatása? A Fidesz-KDNP polip el fog pusztulni. Ez nem kérdés. Ahogy Vágó Gábor is mondta, csak az a kérdés, hogy mikor. Lehet, hogy csak évtizedek múlva.
Ezek a tüntetések annyit elérhetnek, hogy újabb és újabb hibákba hajszolják ezt az inkompetens kormányzatot. Felmerült például a gyülekezési törvény szigorítása. Csinálják csak, ez csak olaj lesz a tűzre.
De önmagában a tüntetések sorozata nem elég. Nem értek egyet azzal a felszólalóval, aki azt mondta, hogy nem kell vezér. De kell egy vezér. És kell egy olyan erő, amelyik indulni tud választásokon, és a magyar látszat-demokrácia kerein belül, de a valóban demokratikus játékszabályok betartása mellett elsöpri a Fidesz-KDNP polipot. Ez kell ahhoz, hogy egészséges alapokra építkezhessen a rendszerváltozás, amire nagy szükség van. Hogy majd az utána következő választásokon felállhasson egy normális rendszer, egy normális állam, egy normális kormányzat.
Ki lesz ez a vezér? Ki lesz ez az erő? Ma még nem ismerjük egyiknek a nevét sem. De egy hiteles karakter és egy komoly erő akár néhány hónap alatt felépíthető.
Azok a szervezetek, azok az emberek akik felbukkannak a mostani tüntetések körül, mind hozzájárulhatnak ahhoz, hogy legyen egy ilyen vezér, legyen egy ilyen erő, és hogy az irány jó legyen.
De sokminden kell még hozzá.
Kell pénz. Kell tömegbázis. Kell stratégia. Kell taktika.
Ahhoz, hogy a rendszerellenesség elérjen egy kritikus tömeget, ahhoz, hogy 300 ezres tüntetéseket lássunk, még nagyon sok polgárnak öntudatra kell ébrednie. Ezt a folyamatot befolyásolni kell és lehet. Mert idő kevés van. Mert a gyerekeink felnőtté válnak, és még mindig ebben a mocsárban fogunk élni, ha nem kezdünk el valóban cselekedni.
Kell pénz. Néhány millió, pár tízmillió Ft havonta már elég ahhoz, hogy tüntetéseket lehessen szervezni, és hogy Orbán Viktor és a Fidesz-KDNP imidzs(ön)rombolását siettetni lehessen, amire főleg vidéken nagy szükség van. Vannak professzionális PR-cégek. És igen, lehet nyugati alapítványoktól, közvetetten nyugati kormányoktól pénzt szerezni. Ez így működik, mindenki így csinálja. Ilyen a játék, amit politikának hívnak. Ez különbözteti meg az idealista pampogástól.
Kell tömegbázis. PR-kampányokkal sok értelmes, gondolkodni tudó és akaró polgárt el lehet érni. És sok bizonytalant meg lehet találni. Hiszen Magyarországon a Fidesz-KDNP-nek nincs többsége. Hanem a Fidesz-KDNP ellenfelei vannak kisebbségben. Egy inkompetens kormányzat áll szemben egy impotens ellenzékkel.
És van itt néhány kézenfekvő gazdasági szereplő, akit csúnyán bánt a Fidesz-KDNP maffiakormányzat. Igen, a Tesco és a többi "idegenszívű" kereskedelmi lánc, az RTL Klub és a többi elnyomott médiaszereplő, a telekom cégek, a külföldi tulajdonban lévő közműszolgáltatók. Ó nem, nekik nem szabad politizálniuk. De professzionális marketinges csapataik vannak, akik finom, nem direkt módon segíteni tudnak a pozitív változást akaró polgárok ügyén. És ezáltal a saját üzleti érdekeiket is követik, hiszen nekik csak annyi kell, hogy egy kiszámítható, józan gazdasági környezet és kormányzat legyen Magyarországon.
És vannak szakszervezetek. Vannak olyan ágazatok, amelyekben a sztrájk erőset tud ütni. És volt egyszer egy taxisblokád is.
A Fidesz-KDNP agygörcs túl sok gazdasági szereplőnek okozott komoly fejfájást. Nem a fájdalomcsillapítás a megoldás, nem az alkalmazkodás, hanem a vírus elpusztítása.
Kell stratégia, kell taktika.
Tenni akaró emberek már vannak. Jó lenne, ha nem egymás mellett, hanem egymást erősítve, egymással együttműködve dolgoznának a rendszerváltozás ügyén. De az idealizmus ideje már lejárt. Hatékony, tudatos, gyakorlatias, racionális, eredményes tettekre van szükség. Az alkotmányos kereteken belüli rendszerváltozásra, demokratikus eszközökkel. De határozottan, keményen és MOST!
Mert nekem sem tetszik a rendszer.
Mert szerintem is botrányos amit az állampárt(szövetség) művel.
Mert szégyellem, hogy annak az országnak vagyok a polgára, amelynek ilyen miniszterelnöke és ilyen kormánya van.
Ezek szerint hazaáruló vagyok. És CIA ügynök, az Egyesült Államok kéme. Idegenszívű bajkeverő.
De vissza a MostMi tüntetéséhez.
Elvileg az "önkényes alkotmányozás" elleni tiltakozásként volt meghirdetve. Habár nem is annyira az Alaptörvény szövegével van baj, hanem azzal, hogy a Fidesz-KDNP kormányzat és parlamenti többség a saját alkotmányának szellemét és betűjét sem tartja be.
A résztvevők többsége azonban nem ezért volt ott. Ők szinte bármilyen tüntetésre elmennek, ahol együtt lehetnek azokkal a rokon lelkekkel, akik meg akarják szabadítani Magyarországot a Fidesz-KDNP autoriter, maffiaszerű rendszerétől.
Jó volt a helyszínválasztás: kellemes környezet az ünnepi díszkiválagításban tündöklő Andrássy út. És mivel viszonylag kis, zárt terület, a valósnál nagyobbnak tűnik a tömeg.
Jó volt az indítás: az alkalomhoz illő zenék és remekül választott korábbi beszéd részletek Orbán Viktortól és Gyurcsány Ferenctől.
Jó volt a két szervező beszéde: az elején Várady Zsolt és a végén Takács Bori is nagyjából azt mondta, amiért a néhány ezer ember ott volt. Jó volt Somody Bernadette beszéde is: kiválóan érzékeltette, hogy mi a probléma a mostani alkotmányos berendezkedéssel, de mégsem volt túl elméleti.
De a többi???!!! Lehetett érezni a tömegben, hogy az emberek nem azért voltak ott, hogy szegénységről és hajléktalan-jómodú együttműködésről halljanak. Nem azért voltak ott, hogy alulról szerveződésről hallgassanak előadást. Nem azért voltak ott, hogy olyan beszédeket halljanak, amelyeket bölcsészek mondanak egymásnak egy sör mellett.
Az egész olyan volt, mint egy visszafogott hangulatú lakossági fórum. Nem volt benne tűz, nem volt benne lélek, nem volt benne lelkesítés, nem volt benne remény.
Egy tüntetésen nem beszédeket kell mondani. Hanem szónokolni kell. Lelkesíteni kell a tömeget. Érezni kell a tömeget. Hagyni és bíztatni kell a tömeget, hogy skandálja az immár szokásossá vált "Orbán, takarodj" és "Mocskos Fidesz" szólamokat.
Lehangoló volt a végén megállapítani, hogy a legjobb, leglelkesítőbb beszédeket itt is Orbán Viktor mondta, a tüntetés elején lejátszott korábbi beszéd részletekben. Az egész tüntetés folyamán ekkor volt a tömeg a leglelkesebb. Keserűen vicces végiggondolni, hogy a 6 évvel ezelőtti Orbán Viktor szembeköpné a mostani énjét. Retorikailag mindenképpen.
Jó és bíztató, hogy ezekre a gyakori tüntetésekre újra és újra kimennek a tenni és változtatni akaró emberek. Jó és bíztató, hogy ezúttal többen voltak mint a két legutóbbi alkalommal. Jó és bíztató, hogy nem volt randalírozás.
De ez kevés, nagyon kevés. Aki belátható időn belül normális országban, normális társadalomban akar élni, annak a dolgok jelenlegi állása szerint még mindig a külföldre távozás a legjobb opció.
És most? Hogyan tovább?
Jönnek újabb tüntetések. Én ott leszek, legyetek ott ti is, ez alap. Mindenkinek ott a helye, aki elégedetlen a rendszerrel. De ez így kevés. Ez így lassú. És egy embernek az idő a legértékesebb.
Gyakorlatiasan szemlélve, mi lehet ennek a hatása? A Fidesz-KDNP polip el fog pusztulni. Ez nem kérdés. Ahogy Vágó Gábor is mondta, csak az a kérdés, hogy mikor. Lehet, hogy csak évtizedek múlva.
Ezek a tüntetések annyit elérhetnek, hogy újabb és újabb hibákba hajszolják ezt az inkompetens kormányzatot. Felmerült például a gyülekezési törvény szigorítása. Csinálják csak, ez csak olaj lesz a tűzre.
De önmagában a tüntetések sorozata nem elég. Nem értek egyet azzal a felszólalóval, aki azt mondta, hogy nem kell vezér. De kell egy vezér. És kell egy olyan erő, amelyik indulni tud választásokon, és a magyar látszat-demokrácia kerein belül, de a valóban demokratikus játékszabályok betartása mellett elsöpri a Fidesz-KDNP polipot. Ez kell ahhoz, hogy egészséges alapokra építkezhessen a rendszerváltozás, amire nagy szükség van. Hogy majd az utána következő választásokon felállhasson egy normális rendszer, egy normális állam, egy normális kormányzat.
Ki lesz ez a vezér? Ki lesz ez az erő? Ma még nem ismerjük egyiknek a nevét sem. De egy hiteles karakter és egy komoly erő akár néhány hónap alatt felépíthető.
Azok a szervezetek, azok az emberek akik felbukkannak a mostani tüntetések körül, mind hozzájárulhatnak ahhoz, hogy legyen egy ilyen vezér, legyen egy ilyen erő, és hogy az irány jó legyen.
De sokminden kell még hozzá.
Kell pénz. Kell tömegbázis. Kell stratégia. Kell taktika.
Ahhoz, hogy a rendszerellenesség elérjen egy kritikus tömeget, ahhoz, hogy 300 ezres tüntetéseket lássunk, még nagyon sok polgárnak öntudatra kell ébrednie. Ezt a folyamatot befolyásolni kell és lehet. Mert idő kevés van. Mert a gyerekeink felnőtté válnak, és még mindig ebben a mocsárban fogunk élni, ha nem kezdünk el valóban cselekedni.
Kell pénz. Néhány millió, pár tízmillió Ft havonta már elég ahhoz, hogy tüntetéseket lehessen szervezni, és hogy Orbán Viktor és a Fidesz-KDNP imidzs(ön)rombolását siettetni lehessen, amire főleg vidéken nagy szükség van. Vannak professzionális PR-cégek. És igen, lehet nyugati alapítványoktól, közvetetten nyugati kormányoktól pénzt szerezni. Ez így működik, mindenki így csinálja. Ilyen a játék, amit politikának hívnak. Ez különbözteti meg az idealista pampogástól.
Kell tömegbázis. PR-kampányokkal sok értelmes, gondolkodni tudó és akaró polgárt el lehet érni. És sok bizonytalant meg lehet találni. Hiszen Magyarországon a Fidesz-KDNP-nek nincs többsége. Hanem a Fidesz-KDNP ellenfelei vannak kisebbségben. Egy inkompetens kormányzat áll szemben egy impotens ellenzékkel.
És van itt néhány kézenfekvő gazdasági szereplő, akit csúnyán bánt a Fidesz-KDNP maffiakormányzat. Igen, a Tesco és a többi "idegenszívű" kereskedelmi lánc, az RTL Klub és a többi elnyomott médiaszereplő, a telekom cégek, a külföldi tulajdonban lévő közműszolgáltatók. Ó nem, nekik nem szabad politizálniuk. De professzionális marketinges csapataik vannak, akik finom, nem direkt módon segíteni tudnak a pozitív változást akaró polgárok ügyén. És ezáltal a saját üzleti érdekeiket is követik, hiszen nekik csak annyi kell, hogy egy kiszámítható, józan gazdasági környezet és kormányzat legyen Magyarországon.
És vannak szakszervezetek. Vannak olyan ágazatok, amelyekben a sztrájk erőset tud ütni. És volt egyszer egy taxisblokád is.
A Fidesz-KDNP agygörcs túl sok gazdasági szereplőnek okozott komoly fejfájást. Nem a fájdalomcsillapítás a megoldás, nem az alkalmazkodás, hanem a vírus elpusztítása.
Kell stratégia, kell taktika.
Tenni akaró emberek már vannak. Jó lenne, ha nem egymás mellett, hanem egymást erősítve, egymással együttműködve dolgoznának a rendszerváltozás ügyén. De az idealizmus ideje már lejárt. Hatékony, tudatos, gyakorlatias, racionális, eredményes tettekre van szükség. Az alkotmányos kereteken belüli rendszerváltozásra, demokratikus eszközökkel. De határozottan, keményen és MOST!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)